Závodszky Levente: A Héderváry-család oklevéltára. második kötet (Budapest, 1922)

LUI laki és tamási várait, az edelényi és móri kúriákat tartozékaikkal együtt, a melyek hűtlensége következtében a koronára szálltak. Ekkor sorolja fel bűneit : t. i. Nándorfehérvár várát és bánságát, — a mely nemcsak Magyarország, hanem az egész kereszténység védőbástyája, — többszörös felszólítás daczára sem adta át, élelemmel, felszereléssel és katonasággal el nem látta, bár hatalomban és jólétben duskálkodott, s a támadás hírére a királytól elegendő hadi költséget is kapott, a küldött katonaságot be nem bocsátotta s albánja, Móré Mihály az ellenség táborába szökött.

1 — Ugyanezen bűnei miatt a király június 9-én dalmadi birtokát hű komornyikjának Sisari Kórody Albertnek adományozza,

2 november "1-én pedig másik komornyikja Obrováczi Mersyth Simon étekfogó kapja a podvorsai várat.

3 Ezek az adományozások még Ferencz elitéltetése előtt keltek. Az 1523 ban Szt. György napján kelt országgyűlési határozatok 59-ik pontja kimondja, mivel Nándorfehérvár és Sabácz elvesztői Szt. Erzsébet asszony napján (1521 nov. 19.) tartott diéta óta ártatlanságukat nem igazolták, a király birtokaikat tartsa meg magának vagy adja azoknak, a kik a hadban vagy egyebütt hűségesen szolgáltak ő felségének.

4 Kétszer is menedéklevelet ajánlott fel Ferencznek a király, hogy magát kimenthesse, de ezt visszautasította.

5 Midőn tehát 1523 június 15-ikén a bíróság elmarasztalta, új adománylevelet kapott Korláthkövy és Sárkány,

6 június 17-én pedig Bethlenfalvi Thurzó Elek kincstárnok és főajtónállómester János öccsével együtt kapja az ozorai várat.

7 Héderváry birtokaihoz azonban többen jogot formáltak részben csere, kölcsönös örökösödési szerződés, hozomány, jegyajándék, leánynegyed, sőt örökjogon is. Augusztus 8-ikán kellett okleveleiket bemutatni s az ítéletlevelet már szeptem1 I. 397. és 403., 405. » I. 398. 8 I. 402. 1 Kovachich : Suppl. II. 554. 8 Kovachich: Astraea I. 426. V. ö. 1521. Art. 65., 66. 8 I. 403. '' I. 404. Beiktatása tiltakozás mellett 1524. jún. 13. — I- 407.