Závodszky Levente: A Héderváry-család oklevéltára. második kötet (Budapest, 1922)

•egyik ötszáz foréntját rendöltem öregbik leányomnak, Yiczai Örsébetnek, az másik ötszáz foréntját peniglen Viczai Teresia hajadon leányomnak. Ezen kívül egy öreg mosdó medenczéstül vagyon, melyet Hedervari János bátyám uramtul kiváltottam, melyet ő kgme zálogban vetvén több ezüstmívvel hatszáz foréntban, egy arany kereszttel együtt kiváltottam; ezt is hagyom Viczai Örsébet leányomnak. Ezen kívül szegény Sós Istvánné néném asszony hagyott énnekem testamentumban tizenkét ezüst csészét, aztot hagyom Amadé Katicza unokámnak. Mivel az hedervari jószág és Reviscse szerzéséért és több más jószágoknak is megszerzésiért és oltalmáért sokat fáradván szegény édes anyám, az leányágra nézendő jószágot zálogban vetvén, készpénzt is elköltött az hedervari jószágra és hasznos szükségesre teríttette, az ő részeket ki köll adni, az mint pöcsétes jegyzésemben is, a mint tudtam, felírtam. Valami kevés aranymívecske vagyon az Teresia kezében, az gyermek számára hagyom. Az fölyül megírt ezüstmívet, a hova mit rendöltem, azonkívül az mi marad, intézzék istenesen köztök. Mancza nénémnek is, míg él, hagyok az hedervari jószág jövedelmébül esztendőnként húsz-húsz foréntot, az minthogy szegény asszonyom anyám rendölése is ezt tartotta. Csemeteiné asszonyomnak is, mivel négyezer fóréntja is vagyon ő kgmének az jószágom, esztendőnként hagyok tizenöt-tizenöt forintot. — Czecziliának is adjanak esztendőnként öt-öt foréntot. Az mi penig az több kezeknél megmaradandó jószág állapotját illeti, kérem az édes gyermekimet, magok előtt viselvén legelsőbben is az Istennek ő szent fölségének dicsőségét és az én hozzájok való anyai szeretetemet és magok között való szép egyezséget, mind az jószágnak gondviselésében és annak fölosztásában mentül csöndesebben és istenesebben lehet, úgy cselekedjenek és mind énnekem holtom után s magoknak is jó hírt — nevet inkább, hogy sem böcstelenséget szerezzenek. Szegény Barilovics György feleségét és árváit ne hábor-