Závodszky Levente: A Héderváry-család oklevéltára. második kötet (Budapest, 1922)

hanem azon túl hire nélkül foglalták el az jószágot, és kiváltképpen Nagy Lúczét és Puszta. Samarját, mert bele sem volt irva az contractusban, az mint hogy most nincs benne irva. Azt is mondotta, hogy nem tudta, hogy az Hédervárj famíliával olyan contractus legyen, mert semmire nem ment volna, ezt pedig hitivei bizonyítja. Az mi az revisczei állapotot nézi, azt mondotta, hogy nem tudván, hova lenni és senki pártját nem fogván, oltalomért contrahált palatínus urunkkal, de szépen oltalmazta, mert elfoglalták egy faluját az fejér barátok Velhopoljához, palatínus urunknak pedig egy zellert sem adott, értvén az dolgot, nem is ad, sem emberét be nem bocsátja. Az successiót sem adta egyiknek is, nem is ad, noha kértek tőle. Azt is mondotta, hogy ha magát annyira érzi, hogy halálos volna, azontúl megizeni Hedervari Lőrincznek és kezében adja az várát, de mindazáltal vigyázzanak és résen legyenek. Azt is mondotta, hogy jól cselekedte asszonyom ő nga, hogy contradicált, vagyon igaza és okossága, éljen vele, ő nem bánja. Mert ő azt nagy gyalázatnak tartaná és böcsületi nem lenne, hogy revocálná, hogy őtet hurczolnák, avagy evocálnák az szentszékre, noha némely szavában arra ajánlotta magát, hogy megcselekszi és revocálja. Item azt mondotta, az napokban kihozatja Dóczi Lászlót Morvából Sárfűre, reá kell vigyázni, az nitrai káptalanban contradicáltassanak vele, avagy revocálja azt az contractust. Azt is mondotta, hogy talán megyén valamire : Ki nem mondhatom, értsetek reá, satis est dictum, van. okosságtok, éljetek vele és hadd gondolkodjak egy vagy két hétig, tanácsot kérd ő is jó akaróitól ; majd elő jön az octava. Azt is mondotta, hogy azok az istentelen papok vették mindenre és soha nem hiszek ezután nekik. Adta volna Isten, hogy ennek előtte esztendővel holt volna meg, -ne érhette volna ezt az időt. Azt is mondotta, hogy csakugyan pusztán is ki jött volna Saskűből, ha semmit nem attak volna is érette az sok búsulás és untatás miatt.