Závodszky Levente: A Héderváry-család oklevéltára. második kötet (Budapest, 1922)

dott az a Kis Baratj falu nálunk örökösképpen, olyan conditioval eresztette vissza, hogy azt soha ki nem válthassák haeresi is. De mindazonáltal én az Ngd böcsületes szép intésejért is accedálok arra, hogy csak az originalt hagyja magamnak megolvasnom, az mint az levél tartja, fölveszem jó móddal, azon féle pénzűi, az mint ott specificálva megvan, és irva hiszem, Nag3'ságos Uram, mit difficultállja megolvasnom az originalt ő kegyelme, holott annélkül is hiszem kezemhez köllene adni az pénzzel együtt az megváltáskor. Hogy Ngd azt irja, hogy anni sok időiül fogvást sok hasznát vehettem, az pénz is meg leszen; — Kegyelmes Uram, nem sok ideje, hogy idegenektül kivettem, váltogattam nagy sok pörrel, fáradsággal és költséggel, látja Isten, Nagyságos Uram, csak az győrvármegyei vice ispán, Dallos János és Grebeczi Gáspár bírták tovább 25. esztendőnél zálogban és mások is ennihányan, nehezen eresztették ki kezekből, majd három esztendeig pörlöttem vélek, mig kezemhez vehettem, és én szállétottam nagy részét, meg es épétettem miúta birom, mivel Győr vészesekor mind elpusztult volt, és sok ideig volt pusztán, azoknak szabadságot adván, míg épültek, igen kicsin hasznát vettem. Mind is két esztendejénél több nincs, hogy kezemhez vettem, és hogy birom pacifice. Szegény atyám uram adta volt zálogban, s kit az atyafiak, — most akarnám immár hasznát venni, Nagyságos Uram, és most molestál uram ő kegyelme Hederuarj uram. Kegyelmes uram, ez szüret után, ha Isten egésségemet adja, felmenek Győrre, és kimének ő kegyelméhez, ha meg hagyja olvasnom ő kegyelme, én ő kegyelmével nem veszekedem, minden jót végezek, s látván mennyiben legyen igazságom, ahhoz tartom magamat, tudja Ngd, én sem tehetek kárt magamnak és maradékimnak. Nagyságodnak, mig élek, igyekezem alázatossan szolgálni az Nagyságod én velem való sok jó cselekedetiért és patrociniumjájért. Éltesse Isten Nagyságodat sok jó esztendőkig nagy jó egészségben minden kedvesivei. Datum in arce Kestel, die 27. Septembris 1635. Illustrissimae Dominationis Vestrae servitor addictissimus Nicolaus Sárkán de Ákosháza.