Závodszky Levente: A Héderváry-család oklevéltára. második kötet (Budapest, 1922)

promittimus fide vera nostra, humanitateque mediante eidem domino Michaeli Salgay chyrographo nostro proprio mediante persolvere. Datum in oppido Cheythe, feria sexta post Conceptionis Mariae, anno millesimo quingentesimo vigesimo nono. Révay Ferencz túróczi főispán és nádori helytartó 1547 nov. 10. után kelt átiratából. (L. 111. sz. a.) Fasc. 106. Nr. 16. jelzet alatt. 20. 1530. Valamelyik hiteles hely tanúkihallgatást tartott, melynek során egyértelműleg vallották a tanuk, hogy Héderváry Ferencz elzálogosított arany- és ezüstmarhái kiváltására a zálogösszeget felajánlotta néhai Gyóny (?) Gergelynek, ez azonban nem fogadta el, mert rézpénzben volt, s Héderváry tudtával a zálogtárgyakat a szegzárdi apátnak adta tovább zálogul. Töredék papiron, az Országos Levéltárban, N. R. A. Fasc. 1604. Nr. 32. jelzet alatt. 21. 1530 márczius 12. A székesfehérvári keresztesek konventjének bizonyságlevele arról, hogy Héderváry Ferencz kiküldött emberei előtt végrendeletileg feleségének, Rokonoki Dorottyának hagyományozta Ozora várát s mezővárosát tartozékaival együtt, szintúgy a dalmadi, székelyi, edelényi, értényi, újsági, nagysági birtokait az edelényi udvarházzal együtt. Nos conventus cruciferorum domus hospitalis ecclesiae beati regis Stephani de Alba memoriae commendamus, tenoré praesentium sígnificantes, quibus expedit universis, quod cum nos ad instantiam et legittimam petitionem magnifici domini Francisci de Hederwara duos ex nobis videlicet honorabiles et religiosos fratres et socios nostros conventuales, utputa Stephanum de Hethes et Galium de Bykaad ad audiendam infrascriptam fassionem eiusdem Francisci Héderwary pro testimonio fide dignos transmisissemus, iidem exinde ad nos reversi nobis ad conscientiae suae puritatem retulerunt et fassi sunt eo modo, quomodo ipsi die datarum praesentium ad-Castrum Ozora accessissent, ibique praefatus Franciscus Héderwary in lecto aegritudinis decumbens coram eisdem constitutus sponte et libère confessus fuisset, retulissetque viva voce in hune modum, quomodo ipse digna mentis con-