Szávay Gyula: Győr. Monográfia a város jelenkoráról a történelmi idők érintésével (Győr, 1896.)

I . A RÉGI GYŐR 1848-IG.

balpartjáról híd vezet a városba s ezen át a katonaság vonul. A várostól jobbra a Dunán a török csapatok úsztatnak át s a keresztény tábort megrohanják. Odább Komárom, Tata és Esztergom városok képe tűnik fel. E kép az ostromot tünteti elő, mely augusztus elején kez- Az eiu«dődött el. Szinán ugyan július végén már Győr alá érkezett tábo- ség

' rával, azonban a királyi sereg, gondatlanságból vagy félelemből, nem ütközött meg vele, hanem engedte, hogy a törökök legjobb belátásuk és tetszésük szerint állítsák fel a táborukat. A török tábor Gönyütől egész Szabadhegyig terűit el s egy ezred szerdengecsdi

1 azonnal parancsot kapott, hogy magas sánczokat ásson, melyekről a várba lehessen ágyúzni. A keresztény tábor Mátyás főherczeg vezérlete alatt rendkívül A kereszsok hibát követett a védekezésben, s épen nem tudta kihasználni

h

'"

y iűhor

' sem számbeli erejét, sem előnyös helyzetét. Mátyás főherczeg seregének számát a hazai történeti források ötvenezer főre teszik, a törökök azonban százezernyi seregről emlékeznek meg; a tábor helyzete pedig rendkívül kedvező volt, mert a várossal a Dunán át híddal volt összekötve s a közlekedés fentartható voit a várbeliek és a tábor között, mely a Duna által egész hosszában védve volt. A vár körül, mig a török sereg egy része a sánczok k eSZl- Elöcsatátésével volt elfoglalva, folyton kisebb-nagyobb csatározások voltak. rozàsokMajd a várbeliek intéztek kisebb-nagyobb kirohanást a török táborra, majd a törökök támadták meg a várat, vagy pedig a Duna balpartján lévő császári tábort. Augusztus hó 5-én és ismét három nap múlva néhány ezer szerdengecsdi és tatár megkísértette a Duna átúsztatását, a mi sikerűit is nekik s a táborban való megjelenésük felriasztotta az egész tábort, ámde e török és tatár csapatok a túlnyomó erőnek ellent nem állhatván, nagy részt elvesztek részint fegyver által, részint a Duna hullámaiban s csak azok menekültek meg, kik jó úszók lévén, át tudták úszni a Dunát. Mindez azonban sokkal jelentéktelenebb vesztesség volt a törökökre, hogysem az ostromot megakadályozni tudta volna. Nem tudták azt megakadályozni a várbelieknek különféle alkal- Páiffy amakkor intézett kirohanásai sem. A legnagyobb kirohanás augusztus roha

'

iasa1 Szerdengecsdi szószerint annyit jelent fején túhnent, életéről lemondott. A szerdcngecsdik önkéntesek voltak, kik leginkább hadi zsákmány reményében indultak háborúba s mint ilyenek a török sereg legvakmerőbb harczosai voltak.