Szávay Gyula: Győr. Monográfia a város jelenkoráról a történelmi idők érintésével (Győr, 1896.)
II. GYŐR 1848—49-BEN
GYŐR 184S—1849-BEN 463 tóztatni a Kmety arczvonala előtt felállított ágyuk gyilkoló tüze. Minthogy A gyűri Kmety csapatai inogni kezdettek, megkezdte visszavonulását Pápára, mit aztán csata. Veszprémig folytatott. Gcrstner dandára e heves ütközetben 65 halottat és 102 sebesültet vesztett. Kmety hadosztálya igy el lőn vágva a VII. hadtesttől, melynek hadállása a III. osztrák hadtest zömének Téthig történt előnyomulása által balról hadászatilag már megvolt kerülve. Ez a hadtest 28-án Wolff dandárával mint elővéddel Téthről Szemere felé nyomult, hová Liptay is megérkezett hadosztályának maradékával. Wolff rögtön támadást intézett a község ellen. Mig egy zászlóalj a közeli kis erdőből élénk tüzelést nyitott, egy zászlóalj és két század lovasság a bal szárny ellen nyomult s egy szintoly erős csapat jobbról volt a községet megkerülendő. Rövid ágyútüzelés után a legelső zászlóalj rohamot intézett Szemere ellen, melyből Liptay kivonult. Hátvédének oltalma alatt, melynek ágyúi a rohanók ellen voltak irányítva, a malomárkon (Bakonyfolyás) tul, melynek hídját leromboltatta, a vSzemerétől északkeletre fekvő magaslatokon foglalt állást. Wolff a malomárokhoz vonultatta tüzérségét és tüzeltetett, de ugyanazon pillanatban 4 század Károlyi-huszár négy ágyúval balszárnyára támadt, mi azonban azzal végződött, hogy a támadók visszahúzódtak korábbi állásukba. A magyarok heves tüzelése egyideig meghiúsította a malomárok hídjának helyreállítását, mikor azonban a híd ennek daczára is kész volt, akkorra már a III. hadtest zöme is Szemerére érkezett W T olf átküldte tüzérségét a malomárkon és tüzeltetett. Liptaynak azonban nem juthatott eszébe, hogy e hadtestnek ellenálljon, hanem igyekezni kellett Ménfőt elérni, ha nem akarta, hogy Pöltenbergtől is elvágassék. Már tudta, hogy egy erős osztrák hadoszlop Bodonhelynél és Babothnál átkelt a Rábán. Kis-Megyer felé vette tehát visszavonulását, melyet lovassága fedett, melyből két század még bátran Wolff elővédére vetette magát, miből rövid tartamú összecsapás támadt, Liptay visszavonulása közben kénytelen volt Csanak mellett egy nagyon hátrányos állást foglalni, mert Schneider dandárával találkozott össze, mely kora reggel ellenállás nélkül átkelt ott a Rábán s északnak a csanaki szőllők felé tartott. Liptay a szőllőhegy tövében állította fel gyalogságát, lovasságát a tüzérséggel pedig a magaslat és a Rába közötti nyilt téren, Schneider a szőllőhegyen a magyarok balszárnya ellen nyomult, mely a legnagyobb rendetlenségbe jutott. Ugyanez történt Liptay lovasságával és két ütegével is, melyeket 6 század dsidás hátravetett. A IV. osztrák hadtest parancsnoka, ki jun. 26-án éjjel a rendkívül mocsáros partoknak s gátaknak magyar részről történt részben széthányása következtében Rába-Patona irányában nem volt képes a Rábán hidat veretni, az erre vonatkozó jelentés vétele után 28-án reggeli 7 órakor azt a parancsot kapta a főparancsnoktól, ki már ugy a III. hadtest sikereiről, mint a magyaroknak a Rába menteni gyöngeségéről értesülve volt, hogy most már a Rábcza és Rába közé nyomuljon s hátba támadja az abdai hídnál elfoglalt hadállást. Jablonowsky dandárát pedig a Rába mentében bevonultatta Wohlgemuth altábornagy, hogy alkalmas helyet keressen a hidverésre s igy helyreállítsa az
