Szávay Gyula: Győr. Monográfia a város jelenkoráról a történelmi idők érintésével (Győr, 1896.)
II. GYŐR 1848—49-BEN
A történeti igazság kedveért meg kell azonban jegyeznünk, hogy a „győri vitézséginek e súlyos dorgatoriumában volt sok túlzás is, igazságtalanság is és egy kis politika is. A csata minden leirója úgy adja elő a dolgot s maga Kossuth, igazolás. ki a harczot közvetlen közelből egy magaslatról szemlélte, az országgyűléshez intézett jelentésében szintén világosan azt mondja, hogy az ágyútűzben a „komáromi kaszások" voltak azok, kik megrettenvén, futni kezdettek s oly gyorsan futottak, hogy Kossuth •» kocsival nem birta őket utolérni. Az ilyen példa háborúban még " rendes, tüzet próbált és fegyelemhez szokott seregnél is ragadós, kell-e tehát csodálni, ha a komáromiak hátrafelé irányított hadműveletéhez készségesebben csatlakoztak a győri és mosonyi szomszédok, mint illett volna. Ez a győriek részéről azért volt feltűnőbb és kevésbé illendő, mert ők csinos nemzetőri ruháikban s jó fegyverzetökkel külsőleg jobb formát mutattak. Ám ép ebben a fegyverzetben rejlett valószínűleg a kemény kormánybiztosi hang politikai oldala. A honvédzászlóaljak felfegyverzése akkor még oly hézagos volt, fegyverekben oly nagy volt a hiány, hogy szinte kapóra jött az alkalom, lefegyverezni egy nagy csapat nemzetőrt s átadni a fegyvert egy arra már esengve váró honvédzászlóaljnak. Ezért fösthették kelleténél is feketébbre a győri nemzetőrség első nagy tűzpróbáját. A történeti igazság kedveért megjegyezzük azonban, hogy a komáromiak parancsnoka is tiltakozott a lesújtó vád ellen. Ime a nyilatkozat maga: Czófolat, illetőleg útbaigazítás. Komárom Azon csata után, mellyet Bécs falai alatt hadseregünk dicsőségesen vivott, tiltako ~ zasa. Pozsonyban egy falragasztvány jelent meg, mellyben egy szemtanú a csatát leirván, végén azt mondja, miszerint a komáromi kaszások a visszavonulásnál magukat rendetlenül és gondatlanul viselek és őket megállítani nem lehetett. Kötelességemnek tartom óváskép kijelenteni, miszerint ezen vád a komáromi nemzetőrséget csak annyiban illeti, mennyiben bizonyos az, hogy a sereg jobb szárnyának egész napi győzedelmes előnyomulása után, Bécsből semmi jele a kitörésnek nem lévén észrevehető, este felé a visszavonulásra kiadatott a parancs és ekkor úgy a komáromi nemzetőrségnek kaszával fegyverzett része, mint már a többi csapatok is rendetlenül kezdték meg a visszavonulást. Kelt Pozsonyban nov. 1-én 1848. Gr. Nádasdy Leopold, a komáromi 2-ik zászlóalj őrnagya.
