Szávay Gyula: Győr. Monográfia a város jelenkoráról a történelmi idők érintésével (Győr, 1896.)

II. GYŐR 1848—49-BEN

és Hete Mátyás urak példájukat, kik közül az első két, a' második pedig egy önkéntes nenvxetórnek, e' város részéről lett ajánlatok és feltétetek sierint leeadô kialiittását magukra Tálalták, — 's felszóllittatnak azok is, kiknek ezt tenni körülményeik nem engedik, hogy legalább tehetségűkhez képest a> önkénles nemzetőrség ' kiállittasahoz szükséges tetemes költségek fedezésére egyszer mindenkori adakozásaikkal hozzájárulni, 's ajánlataikat a' polgármesterhez benyújtani szíveskedjenek. Polgártársak I a' baza veszélyben van 's fiai segítségem vár. Meg kell tehát menteni., mert mit ér az élet, mii a' vagyon, ha hazánk elvész, 's életünk és vagyonunk egy alávaló pártnak, egy gyalázatos fondorkodó camariilának martalékává esik Költ Győrött az 1848-dik évi Augustus 20-án. Ar önkéntes oêmzetôrsereg alnkitásár megbízott választmány nevében Zmeskal Sándof s. k., -szabad királyi Győr városa főjegyző" A város hangulatának ismét hű kifejezőire találunk azokban A város a tudósításokban, melyeket a megszűnt „Hazánk" helyett immár

köxéUlea hivatalos „Közlöny"-ben olvasunk. Gy 'őr aug. 19. Mai napon tartott bizottmányi ülésünknek két főtárgya volt. Első az önkéntes nemzetőrök kiállítását s felfegyverzését illető ministeri rendelet. Ennek következtében elrendeltetett : hogy az önkéntes nemzetőr, kiállása napjátul számítva naponkint 22 ezüst krt. kapjon a megyei pénztárból s ha a harczban olly sérelmet szenvedne, melly miatt dologra alkalmatlanná lesz, ezen napidijat élete fogytáig vagy helyreállásáig huzza, ugyanezen díj fog fizettetni a csatában elesettek özvegyeinek is, ezek élte fogytáig. Hogy pedig a bizonytalan idő a kiállási kedvet ne csökkentse, a kötelezés csak hat hónapra határoztatott. Mindezek egy felhívásban egybefoglaltatni, s a haza veszedelmének, úgy a hazafiúi kötelességnek is rajzával kinyomatni rendeltettek ; egyszersmind a járásbeli birák a nemzetőrség! tisztek hozzájárultával, e tárgybani minél buzgóbb eljárásra kiküldettek. Dicsérő említést érdemelnek MATIOVICH JÁNOS alügyész és MÉSZÁROS JÁNOS eskütt, kik unva a sok czifra szónoklatokat, ott hol tettre van szükség, mint önkéntesek ajánlkoztak. Ellenben keserűen nevetséges volt az, hogy némelly tuláradozó fiatal szónok attól függesztette fel ajánlatát, mig más idős és családos ember is menni fog. Egy népjegyző, ki a martiusi napokban a nép iránti érzelmeknek legbuzgóbb tolmácsolója volt, egész lelki elkeseredéssel említette fel, hogy a nemesség, melly az utóbbi időkben áldozatot hozott, most is sokkal készebb a haza mentésére felkelni, mint a volt jobbágyok, kikre az átalakulás szellemi és anyagi ajándékot elég nagy mértékben árasztott. — Azonban reméljük, hogy az itt ott lappangó reactionariusok által ámítgatott nép rövid időn átlá-