Szávay Gyula: Győr. Monográfia a város jelenkoráról a történelmi idők érintésével (Győr, 1896.)

II. GYŐR 1848—49-BEN

messze az ily eszméktől barátim, átok a lázítókra, egy nemzet átka, melyet csak villámok foganatosíthatnak. Ifjú barátim ! néhány nap s tán örökre búcsúzunk ; szét oszlunk a haza mezején, fel kell lépni a tevékenység terére : mert a gyáva, a szűk keblű nem fija e honnak, a parányi erő is sokasítva, hatását nem téveszti, fel tehát barátim ébreszteni a lelket, fejleszteni az erőt, mit a hon, mit a szabadság igényel tőlünk. Minden polgár kettős szolgálattal tartozik honának ; tisztán csepegtetni az átalakulás eszméit azok fülébe, kik előtt azt vastag homály fedi, s védeni a hon szabadságát, ha vész tornyosul egünkre, — az elsőre a honban szétosztásunk tág mezőt nyit, most azért szenteljünk naponta időt hírlapok olvasására, kisérjük éber figyelemmel az eseményeket, tájékozzuk magunkat a políticai harezok között, vegyüljünk nagyobb társaságokba eszme-csere végett s álljunk azok zászlója alá, kik szabadságunk védelmére s a minden irányban honunk egére borulható vész fellegek szétoszlatására hivatva vannak. Igy távozzunk azon helyről, hol először szívtuk a szabadság jótékony legét ; ily lelkesedés teremtse ajkinkra a talán utolsó isten hozzádot, ily lelkesedés kölcsönözzön karunknak erőt, ha szabadságunk ifjú hajtását ármányszülte csel idegen kertész bitorló kezeibe akarná játszani ; — csatára ekkor barátim ; rójuk le mivel tartozunk hazánknak, a gyávát átkunk kisérje enyészetébe, a bátort lelkesedésünk edzi a harezsikon ; győzni vagy halni a honért : szent kötelesség, ha győzünk, a hon angyala fűzi homlokunkra a szabadsági babért; ha elesünk, a késő nemzedék fia is eljön sírkövünkről leolvasni költőnk im e szavait : Szabadság, tc szép egi lény, Erted vérzettének. Vérzettek és elhulltak ők, De dicsőségesen ; Tettök sugara átragyog Időn, enyészeten. Saara Iván. * Elérkezett eközben az országgyűlési képviselők választásának Képvíseioideje s az izgalom egy uj neme kavarodott bele a közéletbe. :

'**" A város jelöltje az volt, aki Győr lelkét akkor vezette: LUKÁCS SÁNDOR. AZ Ő jelültetéséről ezt olvassuk a 48-as újságban : Mondják, hogy Lukácsot szeretnék elküldeni, de Lukácsnak a főjegyzői állomáson történt megbuktatása kevés kilátást nyújt, hogy a czéh-ármányok ellene újra fel ne tolakodjanak.

1 1 Epen Lukács Sándor volt az, ki az 1847-iki győri iparműkiállításnál vasakarata és ernyedetlen szorgalma folytán nagy érdemeket szerzett, valamint a honi ipar védegyleti mozgalmainak is győri földön lelke volt, ki tehát épen az iparos osztály érdekei mellett díszes és sikeres tevékenységet fejtett ki. SZÁVAY ! GYŐR MONOGRÁFIÁJA. 24