Szávay Gyula: Győr. Monográfia a város jelenkoráról a történelmi idők érintésével (Győr, 1896.)
II. GYŐR 1848—49-BEN
Az egyen- kérdése eldől s megtudják, hogy búzavirágszín atillát sötét zsinórrtl * zattal, réz makk-gombokkal, szürke nadrágot veres paszománynyal és czímeres fekete csákót viselnek a nemzetőrök. A tanácsban élénk vita támadt, hogy kik vonuljanak ki az urnapi parádéra, végre is a polgári őrsereg nyerte el a megtiszteltetést. A fekete csákós polgárőrök megjelennek a városnál, hogy ők polgárok akarnak maradni s egyenruhájukat nemzetőrivel 3 év előtt nem cserélik fel. Fegyelmet- A nemzetőrök ismét nem szívesen járnak a gyakorlatokra, mert lenség. re gg e | 5_k 0 r korállják ezeket. Gróf Zichy Ottó röpiratot ad ki, melyben a nemzetőrség organizáczióját tárgyalja s azt bizonyítja, hogy e sereg nemcsak rendfentartásra, de külellenség ellen is használható. Ezekből a mozaikokból megbírálható, hogy miként állt a nemzetőrség ügye itt elméletben és miként a gyakorlatban. TÍZ hon- Komolyabbá vált a hangulat s a megdöbbenés szelid ütése záTJóar jelentkezett általánosságban, mikor megjelent a ministerium felhívása 10 rendes honvédzászlóalj alakítása iránt. Belátta a kormány, hogy a sorkatonaság magyar ezredeire bizton nem számíthat, mert azok a monarchiában szerteszét feküsznek, egy részük tűzben áll az olasz harcztéren, a nemzetőrség pedig nem olyan haderő, amelylyel csatát merhetne felvenni még gyöngébb ellenség ellenében is. Különben is nem volt mozgósítható, hacsak önszántukból - mint az ország több helyén tették, sorshúzás útján — nem vállalkozott a küzdelemre. Megjelent tehát a következő felhívás:
