Szávay Gyula: Győr. Monográfia a város jelenkoráról a történelmi idők érintésével (Győr, 1896.)

II. GYŐR 1848—49-BEN

téren, melyre hivatásuk nem volt. És a nemzet elfordult a nagyoktól, mert nem bízott bennök ; elfordult a kicsinyektől, mert látta, hogy ők is, kényszerítve mostoha körülményeiktől, akarva, nem akarva eszközök lőnek, mert látta, hogy a mindennapi kenyér súlyos gondjai alatt, őket is elragadák az anyagi érdekek, s feledék a szellemit. De istennek hála, vágynak még köztük férfiak, kiknek szivök, és eszök helyén van. Barátim ! nem külsőségre szólítlak fel benneteket, ezek önkényt követendik a lényeget. Minden előtt legyen szent azon törvény, mely a vallásegyenlőséget kimondá Tiszteljük a meggyőződést és vallást mindenkiben, mert csak igy tarthatunk viszonyos elismerésre, tiszteletre és szeretetre számot ; csak igy fogjuk az erény és vallás magvait sikerrel hintegethetni. — Vagy tán van, ki viszonyos tisztelet és szeretet nélkül akarna még tovább is e honban élni ? Fogjunk kezet a nemzettel, mondjuk meg a nemzetnek, hogy csak vele és általa van számunkra e honban boldogság ; rontsuk le az elkülönöző falat, vagy tán azt várjuk, hogy ez romjaival eltakarjon bennünket, és áldás helyett a nemzet átka legyen emlékünkön ? Ismerjük el a kor szent igényeit, vegyük tisztelettel és hódolattal, mit a nemzet anyagi érdekeinkben határozatid felettünk. Mi hirdetjük a keresztény szeretetet, mi legyünk elsők, kik az egyenlőség elve mellett, örömmel nyújtjuk oda a felesleget, örömmel osztjuk meg mindenünket felebarátainkkal. Kinek sokja van, adjon sokat ; és a nemzet és az alsóbb rendű papság örömmel fogadandja az áldozatot. Bízzunk a magyar nagylelkűségben, mig hívei leszünk a nemzetnek, szerető anyaként ápoland bennünket. Munkás kezekre van szüksége a honnak, heréket nem fog, nem szabad tűrnie ! Hirdessük a szeretet vallását, a keresztény vallást — Gyújtsuk meg a világosság szövétnekét a nép előtt, hogy ismerje, hogy tisztelje, hogy szeresse a szabadságot ! Mondjuk neki, hogy csak addig leend szabad, mig megérdemli, mig szabadságával vissza nem él ! — Ébresszünk sziveikben bizalmat azok iránt, kik a nemzet szerencséjének mérlegét kezökben tartják, kikre a nemzet jövőjét, mindenét bizta. Mondjuk nekik, emeljenek buzgó imát érettök, hogy azon terhek alatt, melyek oly súlyosan nehezednek vállaikra, össze ne roskadjanak. Barátim ! ne feledjük méltóságunkat soha ! ne legyünk eszközök senki kezében soha ! Es ha lennének közöttünk, mitől isten mentsen, kik még mindig a múltba helyezik reményeiket, kik csak színleg barátai nagyszerű átalakulásunknak, mondjuk ki nyíltan ; ha akarjátok : véletek, ha nem : nélkületek lépünk a kitűzött szent pályára, melyen reméljük, hisszük, hogy a nemzetele istene boldoggá teendi hazánkat. Legyünk szabadok, szabadok az önzéstol, szabadok a czim és hivatalkórtól. Legyünk hű sáfárai a vallásnak, hű fiai a hazának. — A tekintélyek kora lefolyóit, a czim és öltöny nem tisztelendő többé ; legyünk tisztelendők erényben és tudományban, és csak úgy, és addig áldjon isten bennünket, mig hivei leszünk a nemzetnek. Rónay Jáczint,