Szávay Gyula: Győr. Monográfia a város jelenkoráról a történelmi idők érintésével (Győr, 1896.)

II. GYŐR 1848—49-BEN

Olyan lázas volt a polgárság érdeklődése a politikai események iránt, hogy a két országos góczpontra, Pozsonyba és Pestre, az egyesült bizottmány a saját kebeléből két-két állandó hírnököt küldött ki, Pozsonyba Lukácsot és Hínárt, Pestre Purglyt és Kercsztessyt, meghagyva nekik, hogy mindent sürgönyileg tudassanak a bizottmánynyal. Apni i. April 1-én „Üdv a Hazának! Éljen a király ! Éljen a nádor!" felhívások árasztották el a várost annak örömére, hogy 0 felsége szentesítette a korszakalkotó negyvennyolczas' törvényeket. Népgyűlés. Ebéd után a város népe sűrű eleven folyamokban mind a főtér felé tolul, ahol d. u, 2 órára nagy népgyűlés van hirdetve. A népgyűlés szónokai RÓNAY JÁCZINT benczésszerzetes s a lángbuzgalmú LUKÁCS SÁNDOR. Rónay a szabadságról beszél elragadó ékesszólással, Lukács a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméit gloriíikálja, KOVÁCS PÁL a pozsonyi fris híreket adja elő a sokaságnak. Ezen a népgyűlésen volt a győri terek és utczák negyvennyolczas keresztelőünnepe, úgy mint az alább következő egykorú tudósítás elmondja. Egykorú Azoknak hallatára, mik a fővárosban és Pozsonyban történtek, semleges leírás, tétlenségben maradni, mi is hazafiúi bűnnek tartók. Azért, mihelyt a mult számunkban közölt baljóslatú pozsonyi hirek hozzánk érkezének, magunkat védelmi karba helyezni, legelső kötelességünknek ismertük. Erre nézve polgári őrseregünk ismét fegyverbe öltözött, nemzetőrségünk pedig kikapá szükséges fegyvereit, hadi gyakorlatokban tölte idejét s az éjjeli czirkálásokat folyvást a legelszántabb lelkesüléssel teljesíté. Két napot (mart. 30-dikát és 31-dikét) a legkétesebb aggodalmak kinjai közt töltöttünk el. Pozsonyba küldött követeinktől sürgönyt nem kaptunk s egyéb megnyugtató híreket is nélkülöznünk kelle, így viradánk aggasztó bizonytalanságban f. ápril hó első napjára. Ennek reggelén ugyan kedvező hirek kezdenek terjengeni városunkban ; de a leghitelesb örömhír csak déli Va 12 órakor jött legelőször e lapok szerkesztőjéhez, ki is azonnal sietett a kívánt s már-már alig remélt jó hirrel az „egység-térre", hol trim én telén városi s falusi nép összeseregelve volt. A béke hirdető levél a nagy kávéház előtt fennszóval a népnek felolvastatott, melly azt ki-kitörő örömriadások közt hallá, s éíteté a királyt, a nádort éz a honatyákat. Harang- Városunk egyszerre a legvidorabb szint ölté fel, s ki ki egy rögtönzendő zúgás, nagyszerű nemzeti ünnepély tervezetén töprenkedék. Este felé főbb utczáink mindinkább népesedének, hét órakor minden harangok meghuzatának, örömzúgással hirdetek egész nyolez óráig kedves hazánk reménytelen nagy szerencséjét, a bástyákon ágyuk durrogának s a harangok elnémulása után felharsant polgári őrseregünk jeles zenekara a lelkesítő Rákóczi-indulóval, számtalan égő fáklyákkal köröztetve, az egész tér töméntelen nép sokaságtól lépetek el.