Szávay Gyula: Győr. Monográfia a város jelenkoráról a történelmi idők érintésével (Győr, 1896.)

I . A RÉGI GYŐR 1848-IG.

A mi „védőink". Az 1602-iki pozsonyi országgyűlés Győrmegyének ezidőbeli állapotáról a következő megdöbbentő képet festi : „A világ minden részeiből kihozott segélyhadak itt vonulnak át, itten táboroznak, átvonulás közben itt élelmeztetnek ingyen, itt szedetnek össze, itt szerveztetnek ; a táborok innen élelmeztetnek, háborúzás után itt pihennek s kinyugvás után innen szélednek haza . . . minden katona, külföldiek és hazaiak már nemcsak a nép és jobbágyok, hanem az urak, nemesek és papok birtokait is megtámadják, minden jószágot elrabolnak, a templomokat feltörik, a sirokat felássák, a kihánt csontokról és tetemekről — eddig még hallatlan gonoszsággal — a halotti öltönyöket és ékességeket levonják ; a gazdákat ütik, verik, a nőket férjeiktől, gyermekeket szüleiktől, gyenge leánykákat testvéreiktől, ártatlan és szemérmes szűzecskéket családaiktól elrabolják ; s ezeket — oh Isten ! könyörülj a magyar nemzet ennyi nyomorúságán — bordélyba hurczolva meggyalázzák ; a nőket, leányokat és gyermekeket nagy váltság mellett bocsátják vissza férjeikhez és szüleikhez s ily gyalázat és megszégyenítés mellett látván, hogy mennyire elhagyattunk, az ő kicsapongásaik pedig büntetlenül elnézettek, az Istent, fejedelmet és minden törvényhatóságot káromolják. A népek ezen csavargók megtámadásai által házaikból kiűzetvén,, azok dühösségétől menekülni, családjaikkal együtt a táborban és várakban szűkölködve vonják meg magukat. A jobbágyok, miután lakhelyeik a katonaság által felégettettek, vagy azokból kiűzettek, mint az oktalan vadállatok,.