Kruesz Krizosztom, Fehér Ipoly szerk.: Győr megye és város egyetemes leírása (Budapest, 1874)
Harmadik rész. TÖRTÉNETI VISZONYOK. - Történelem
igazságszolgáltatást nem várhat, VIII. Bonifác pápához fordult, 1 az apát kérelmére az esztergomi érseket bizta meg, hogy a fosztogatc kat itélő széke elé idézze, s ha máskép nem, egyházi fenyíték áltí kényszerítse az elvettek visszaadására. A pápa e felszólalásának alig volt eredménye; mert különösen a Árpád-ház kihalta után fölmerült pártoskodások alatt a személy- é vagyon biztosság oly mélyen sülyedt, hogy a monostornak majd mindé birtoka elfoglaltatott. 44 ) ' A néhány évig tartó pártviszály a pannonhalmi benedekiek sora nagyon megritkította ; azonban I. Károly koronáztatása után, (melye a pannonhalmi apát jelen volt), 45 ) habár nem is régi fényében áldáso működését a monostor ismét megkezdhette és folytathatta ; bár tagja: kik igazságtalanul elvett javaikhoz ekkor sem juthattak, a hivek ala mizsnájából tengették életöket. 46 ). Nagy Lajos alatt a monostor javainak visszaszerzésében fáradoz e munkában nagy erélyt fejt ki Szigfrid apát, kit Lajos udvari káplá nyának nevez, s kinek esedezésére a nagylelkű király azon rendelete adja ki, hogy a pannonhalmi monostor javainak bárki által — ha bá az apát beleegyezésével, de a király megerősítése nélkül — történ elidegenítése, cserélése vagy lekötése semmis, érvénytelen. 1358-bai Klára, Katal István leánya a Bársonyos mellett fekvő „hosszutelek' földet magának akarván megszerezni, Szigfrid apát a legerélyesebbei ellenszegült, és a bíróság kívánatára átöltözvén, övét megoldotta, i mezítláb azon kor szokása szerint földet hintve fejére, két nemessé **) »III. Endre halála után magtalan özvegye Ágnes odahagyta az országo anélkül, hogy atyja a római császár egyebet követelt volna számára, mint hitbérénei (Pozsonymegyének) további birtoklását.* Igy Szalay, 2. köt. 123. lap. A külföld történetírók, s ezek után Fessier (II. köt. 736. 1.) azt állítják, hogy Ágnes bebörtö nöztetett; kiszabadítására atyja Landenburg Hermann vezérlete alatt nagy serege küldött, az ez által megmentett özvegy királyné a königsfeldi monostorban apacs lett. Beél Mátyás említett kéziratában (§. 15.) azt állítja, hogy ez alkalommal Szent Márton hegye is ostromoltatott, vagy tán be is vétetett. Állítását, — melyről haza történetíróink és krónikáink mélyen hallgatnak — külföldi irókra alapítja; így: ír história Ducum Styriae: Rebus Alberti I.p. 149.; —Lazius: Geneol. Austri. comment libr. 2. p. 202. ; és Gerhardus de Roo Hist. Austriacae libr. II. p. 70. — De mindezel után méltán kérdezhetjük, vájjon a »S. Martini monte obsesso vagy expugnato« kifejezés alatt nem a pozsonyi sz. Márton dombja értendő-e? és nincs-e Fesslernei igaza, ki azt állítja: »Vor allem belagerte und eroberte er (Landenberg) das Sancl Martins Schloss bey Presburg«? (Fessier 2. köt, 736 L). «) Fejér: Cod. Dipl. VIII. 1. p. 335. 4e ) Czinár: Monast. p. 86. Később I. Károly IV. Béla adományozását megerősítette. Fejér: Cod. Dipl. 11. pag. 429. Katona: VIII. 1. p. 329.
