Kruesz Krizosztom, Fehér Ipoly szerk.: Győr megye és város egyetemes leírása (Budapest, 1874)

Harmadik rész. TÖRTÉNETI VISZONYOK. - Történelem

megye felé futott, a győri püspökség keszői várában remélvén menedéket. Ekkor pusztult-e el a malomsoki protestáns templom vagy utóbb? — nem tudjuk; hanem mivel a népnek igen bajos volt vizeken átjárni szántóföldjére, e hadjárat után Új-Malomsokra települtek. 1721-ben a protestánsok ismét templomépítésre nyertek engedélyt, midőn bizonyos Pozner nevü birta Malomsokot, — hihetőleg zálogban. Uj templomuk ismét elpusztult. 1760 körül harmadik templom építésére nyertek engedélyt, mely — egy 1769-ik évi jelentés szerint sárfallal és nádtetővel elkészült ugyan, de a Rába ezt is elmosta. 1685-ben megengedtetett nekik, hogy téglafalra épithessenek templomot, mely azonban alig épült meg, 1791-ben villám által sújtva, elégett; s így mostani templomuk már ötödik. 1730 körül mindkét Malomsok Gindli-ek birtokába jött, kik után az Amadé nemzetség lett kizárólag ura. 1737-ben Amadé Lászlót a megyei közgyűlés határozatikig intette meg, hogy jobbágyaival emberiesebben bánjék, mert ha elszöknek, vele fizettetik meg a közadót. Jelenlegi lakói — német hangzású neveik után Ítélve — hihetőleg német települőktől származnak, — de hogy mikor és ki által szállítattak? — nem tudjuk. O-Malomsok homokos földje kis levelű jó dohányt terem. Ménfő, egy része puszta, más része magyar nép lakta szőlőhegyközség, a sokorói hegy é.-ny. végén. Ménfő falu még a XVII. században is ott állott, hol a ménfői, gyirmóthi és csanaki határok összeszögellenek. 1044-ki július 5-én Péter és Aba királyok alatt Ménfő mellett kemény csata vívatott. A Henrik császár által Péter segedelmére hozott németekből temérdek eshetett el, mert ezen csata után Ménfő sokáig „Veszett-német"-nek hivatott (Kézai Krónikája). 1170 körül Konrád — III. István király jobbágya — birta, ki e helységet szőlők nélkül 4 unokájának hagyta, 3 szőlőt pedig végrendeletileg a sz.-mártoniegyháznak adott, mely utóbbi adományt István király 1172-ben meg is erősített (Fejér Gy.: C. D. II. 186.). E század végén, vagy a XIII. elején Ménfő már a Poky nemzetség birtokába jött, s 1347-ben Poky Dezső Vilmos pannonhalmi apáttal több viszálkodás után a ménfői és csanaki határdombokra nézve kiegyeztek (Czech). 1362-ben (Czech szerint), vagy 1366ban (Fejér Gy. szerint C. D. IX. 3. 647.) Dezsőnek fiai osztályos egyezségre léptek, mely szerint Ménfő Jánosnak jutott, ki a határ egy részét Miklós testvérének elzálogosította, de 1380-ban ismét visszaváltotta. Jánosnak is