Kruesz Krizosztom, Fehér Ipoly szerk.: Győr megye és város egyetemes leírása (Budapest, 1874)

Harmadik rész. TÖRTÉNETI VISZONYOK. - Történelem

megverték, a sz. Mária apátsághoz tartozott jószágokat elfoglalták, — az anyaszentegyház kebeléből kizárta (Fejér Gy.: C. D. III. 1. 36.). 1412-ben Tamásy János leánya, Bezy máskép Koronczói Pál fia: Domokos, és Koronczóy György a koroncói és dwsnoki birtokot egymásközt felosztották (Hazai Okmt. II. 414—418.). 1463-ban pápai és koroncói Nórápy Antal koroncói birtokát a győri káptalannak eladta (Kápt. lvt.). 1445-ben és 1483-ban Koronczóy György,— 1516-ban és 1517-ben Koronczóy Jób ós Tamás, — 1585-ben Koronczóy Menyhért nevével találkozunk, — ez utóbbi másként Noszlopynak is Íratott. Menyhérttel a Koronczóy név megyénkből eltűnt ; vájjon kihalt, elköltözött vagy más nevet vett-e fel? — nem tudjuk. 1518-ban koroncói Bezy Demeter örökösei koroncói birtokrészökct a győri káptalannak eladták (Kápt. lvt.). Bezy Demeter Lőrinc fiának 1481-ben történt halála után a fi-ágat illető jószágrészt I. Mátyás kir. Poky Mihálynak és Antalnak, nemkülönben mostoha atyjoknak Trynka Jánosnak adományozta (Czech J. : Györvm. Nemes Fam. 13. és 14. 1.). 1610-ben Budolf király Andeasch Mátyásnak tett Koroncón adományozást, melynek Enessey János és Vincze György a megyei közgyűlésen ellene mondottak (Megyei lvt. I. 1/1610.). 1629-ben földesurak voltak Koroncón : a győri káptalan, Mesterházy Boldizsár, Vragovich Katalin néhai Syey János özvegye, Dallos János alispán, Dobos György, Vince Ferenc, Magassy László és többen. 1688-ban Eölbey György 2 telket adott a káptalannak zálogba. 1704-ki június 13-án Forgács Simont II. Bákóczy Ferenc tábornokát Heister császári tábornok Koroncónál keményen megverte. *) *) E csata színhelyét SzalayL. Szemerére, Horváth M. és Kerékgyártó Á. pedig Koroncóra teszi. Szalay véleményét Lipót királynak 1704-ben Győrmegyéhez intézett dorgáló levelére fekteti (megyei lvt. 12.); míg Horváth és Kerékgyártó Enessey György „Antiquitates et Memorabilia Cottus. Jaur." cimü munkájára hivatkoznak. Részünkről mi ezen utóbbiak nézetéhez csatlakozunk, mely szerint a csata Koroncó és Sz.-Pál puszta határán folyt le; e nézet mellett szól vidékünk hagyománya, és azon körülmény, hogy a császári seregek Gyirmóth felől a Bábota dűlőből indultak csatára, mely tehát nagyrészt a koroncói határban folyt le, és a sz.-páli füzesi-réten végződött. Enessey mindezen részleteket megbizható forrásbői : öregatyjától — Enessey Istvántól hallhatta, ki maga is részt vett a harcban, s épen ez okból vesztette el — az amnestia dacára is — enessei birtokait. De túlzást követett el Enessey Gy. az elesettek számában, melyre leginkább megbizható Forgáchnak Rákóczyhoz jun. 14-én írt levele, melyben írja, hogy a koroncói ütközetben 2000 hajdú és 100 lovas esett el. (E levelet Thaly Kálmán szivességéból a Rákóczy-féle levéltárból vettük )