Kruesz Krizosztom, Fehér Ipoly szerk.: Győr megye és város egyetemes leírása (Budapest, 1874)
Első rész. TERMÉSZETI VISZONYOK. - 3. Adatok a megye földtani viszonyaihoz. — Dr. Hollósy Jusztiniántól
Végre említést érdemelnek még a homokkő törmelékek, melyek a hegy aljának némely részeiben előfordulnak; igy pl. a Szt.-Márton mezővárosi templom mellett levezető horogban. Minden egyéb előforduló kőzetek az előbbieknek keverékei és csak kisebb rétegeket képeznek. A feltalajok alkotása. Stollár Gyulától. Azon rövid idő, melyhez jelen munkálat összeállítása kötve volt, — nem engedte, hogy benne egyrészről a megye legkülönbözőbb pontjai képviselve legyenek, másrészt hogy a kutatás mindazon mozzanatokra kiterjeszkedjék, melyek a talaj megítélésénél bizonyára mérvadók. Mindazonáltal az alább összeállított rovatok némi képet mégis nyújtanak a győrmegyei feltalajok alkotásáról. Mielőtt a vegyelemzés táblázatos eredményét bemutatnék, szükségesnek tartunk értelmezésül néhány megjegyzést előrebocsátani. A talaj próbák nagyrészt még eke-művelés alatt nem volt táblákról gyűjtettek folyó év január havában. Időrövidség tekintetéből fel kellett hagyni azon kísérletekkel, melyek a talajok viszonyát és magatartását, a tápsók és gáznemek felvételét, nemkülönben megtartását kitüntetnék. El kellett továbbá hagyni a nem kevésbé fontos hamany, szikeny, kesreny, valamint legtöbbnél a vilsav'meghatározását is. Az elpároltato képességet is csak az összes elnyelt viz J / 4 részével lehetett meghatározni. A kavics ós törmelék részek kifőzés, hevítés és lemérés után górcsővel és kémszerekkel kémleitettek ásványi minőségökre. A finomabb föld pedig következő kísérletekre szolgált : 1) az iszapolásra; eredeti tervezet szerint minden iszapolási termékben külön meg kellett volna határozni a meszet, de miután az előkisérletek kiderítek, miszerint az iszapolásnál nagy mennyiségben szükséglett — legkevesebb 10—12 liter — viz a mésznek legnagyobb részét feloldotta, — a mész meghatározása abban maradt. Az iszapolt részek kitett arányszámai hevítve értendők : 2) a hygroscopicus viz 100° C-nál a sulyveszteség megszűntéig folytatott szárítás után tünt ki. 3) a vegyileg kötött viz és humus pedig a hygroscopicus viz leszámítása után az összes hevítési veszteségből oly módon nyeretett, hogy a sulyveszteség megszűntéig szénsavas ammóniával kezeltetett.
