Kruesz Krizosztom, Fehér Ipoly szerk.: Győr megye és város egyetemes leírása (Budapest, 1874)

Harmadik rész. TÖRTÉNETI VISZONYOK. - Történelem

eötörnek is neveztetett, — a pannonhalmi konvent határjárási oklee szerint. Mi azonban azt hiszszük, hogy ezen Zseöthör külön helység Lt Nyúl és N.-Baráth faluk között. 1440-ben N.-Baráth I. Ulászló •álytól vásár-tartásra nyert szabadalmat (Czinár: Monast. II. 11.). 1510-ben N.-Baráthon a Chege család nyert adományozást, és vètte a „nagy-baráthi" előnevet (Megyei lvt. I. jkv.). 1549-ben a török dak Győr és Pápa vidékét pusztítván, mindkét Barátnőt feldúlták, igették; mire Kanizsay Orsolya - Nádasdy Tamásné —I. Ferdinánd .'álytól szabadalom-levelet nyert, hogy 6 évi adóelengedés mellett -Baráthra lakókat telepíthessen. 1611-ben K.-Baráth meghódolt a török uraságnak, s 1619-ben ndkét falu meglehetősen pusztult állapotban volt. 1621-ben Nagyiráthot a fehérvári Tobak Ibrahim birta ; ez időben a rendes adón vül sokféle zsarolásnak volt kitéve a török részéről. K.-Baráthon a VII. században tisztán reformátusok laktak, kiknek papjok is volt. XVII. század derekáig e falut a Hédervári nemzetség birta, a leányLsítás után pedig a Viczay nemzetségre szállott; ettől Lederer bankár legújabban Lévay vette meg. N.-Baráth török földesura Mustafa basa szintén fehérvári bég lt. Utóbb Cserkesz Osman szegzárdi bég lett ura. A XVIII. század 3Jén újabb települők szállották meg, s mivel ezek tót származásúak dtak, a falu is tótos Baratovice nevet nyert. N.-Baráthon 1848-ig a győri káptalan, csornai prépostság és a Lnnonhalmi főapátság voltak a földesurak. Pusztult helyek: Zseötör, később Sütó'r nevét N.-Baráth faluban egy utca-vég tartja nn ; Csókatelek emlékét pedig egy dülő őrzi. Nyalka, magyar falu Pannonhalma keleti tövében. A XIII. században IV. Béla király a szent-mártoni apátság jószáilt megerősítvén, az oklevélben Ne lka majorság lovas jobbágyairól vassuk, hogy ezek egyebek közt kötelesek voltak utazás közben az látnak, dékánnak, szerzetesnek, udvar-bírónak, vagy az apát küldöttsnek saját lovaikkal szolgálni, s ily alkalommal lovaikat saját költséiikön eltartani; kötelesek voltak továbbá a rend borát Somogyból vagy alából Szent-Mártonba szállítani — szintén saját költségükön ; szent Tárton ünnepére minden szállás köteles volt egy vödör eleséget — sa özösből egy hízott ökröt adni ; évenkint egy három éves tinóval, nemülönben kakassal, kacsákkal, stb. tartoztak az apát úrnak szolgálni, s