Kruesz Krizosztom, Fehér Ipoly szerk.: Győr megye és város egyetemes leírása (Budapest, 1874)

Második rész. TÁRSADALMI VISZONYOK. - 4. Anyagi műveltség

ílszerütlen erdőkezelés, melynek egyik szerencsétlen műtéte a tőváatás. A dunamenti berektalajon lévő lágyfaerdok kivételével a száizabb talajon fekvő túlnyomó erdőségek sarj termő képessége a többzör eszközlött tőrevágatással már annyira ki van merítve, bogy azok z elmulasztott magról növés miatt nemcsak ritka álladékokat képezek, de az elvénült tősarjból keletkezett erdőség évi fanövekvése távolól sem közelíti meg azon arányt, melyhez rendes kezelés mellett a íilaj termőképessége reményt nyújtana. Az erdők ezen siralmas állalOtának nagy részben oka a túlságos és korai birkalegeltetés, melyet gyes birtokosok a nyári szárazság alkalmával elég könnyelműen megngednek, meg sem gondolván, mennyire tönkre teszi a birkanyáj a ;yenge pagonyokat. Nem kisebb mértékben oka az erdő pusztulásának a lopások által örtént károsítás. Ismertem szép kiterjedésű erdőtért, mely a legjobb korban volt, melyet egyedül azért kellett kiirtani, mert a körülfekvő falvak lakóiíak pusztítása ellen nem volt megvédhető. Ily megrögzött visszaélések ellenében az egyes helyeken alkalmazott egerólyesebb fellépések is csak nagy nehezen mutathattak fel kellő* dkert. Örömmel hiszszük, hogy a bíróságok ujabb szervezése szintén ;etemesen meg fogja könnyíteni a birtokjog szentségének megvédését. Győrinegye erdőségei részint mint szálerdők, részint mint sarjadok kezeltetnek ; a közép-erdőgazdaság nincs gyakorlatban. És pedig j, szálerdő üzem-mód leginkább a megye déli negyedében lévő cser- és tőlgyerdőknél, míg a sarjerdő üzem-mód a duna-menti berektalajon és tiomokterületeken lévő lágyfa valamint az akáca erdőknél van alkalmazásban. A vizmellóki áramlási területeken a fűzfa álladékok rendesen 5 évi időközönkint botoltatnak, a zátonyok füzesei pedig mint vesszősök kezeltetnek, és birtokosának nem kis jövedelmet nyújtanak. E rendszeresebb gazdálkodás azonban leginkább csak a nagyobb urodalmakban névszerint a szálerdo-üzem a pannonhalmi főapátságnál és a vallásalapítványnál honos ; a magánosak és községek a legelőtér megtartása miatt erdejöket szálalva használják, a mennyiben a különböző célokra alkalmas legszebb szálfák kivágatnak, a szakadatlan legeltetés minden ujbólítást (Verjüngung) lehetetlenné tesz, és igy az erdő csakhamar végenyészetre jut. A forgási időszak a szálerdő-üzemnél 80 év, míg a sarj erdő-üzemnél a tölgy, cser és szilfát illetőleg 40—60 év, akácnál 25, lágyfánál 20, füzesbotlosoknál 5—6 év.