Kruesz Krizosztom, Fehér Ipoly szerk.: Győr megye és város egyetemes leírása (Budapest, 1874)

Második rész. TÁRSADALMI VISZONYOK. - 4. Anyagi műveltség

3tt akáca-fa; a legnagyobb kiterjedésű déli rész homokos agyagtalain pedig a cser, kocsányos és kocsánytalan tölgyek uralkodók. Megemlítendő, hogy az akác megyénk talaját igen kedveli, és írnak szaporítása buja növésénél ugy, mint sokféle alkalmazásánál fogva ren aj álható ; a tűlevelűek kÖzől csak kisebb csoportokban találjuk a özönséges erdei fenyőt (Pinus silvestris), leginkább a déli dombláncoitokon, melynek fája ritka rosthálózatánál fogva gazdászati célokra em igen alkalmazható, és ez okból ha csak általa talaj javítást nem jloznnk, fája miatt annak ültetése nem ajálható. Cserjék közöl szorváyosan előfordul a mogyoró, húsos som, veres gyűrű, csere gelegonya, arju tövis, benge, tövis kökény, sóska borbolya, vesszős fagyai, csíkos ecskerágó, az ostormén bangita, és a kutya-benge ; a gyalog fenyő, oróka a déli dombláncolatokon a cserjék között tul uralkodó, és sok elyen átgázolhatlan sűrűséget képez. A termőhelyi viszonyok a földminőség- és fekvéshez képest zintén 3 fő különséo-re oszlanak. A Dunamellék és Duna szio-eteinek de ligeti földje az első és legjobb termőhelyet képezi, a másodikat a éli rész homokos agyag dombláncolatainak tölgyesei, a harmadikat edig az elszórt szikes és futóhomok talaj alkotják. E talajok közöl az -ső (míg nem árnientesíttetik) és a 3-ik feltétlen erdőtalajjnak nevezető; míg a 2-ik résznek nem csekély kiterjedésű fennsíkjai mezőgazasági használatra is kitűnően alkalmasak. Hogy erdeinknek is vannak ellenségei, azt mindenki természetesek fogja találni. Legnagyobb ellenségéről — az emberről később fogok ővebben megemlékezni, most csak az elemek és egyéb állatok káros ehatását óhajtom jelezni. HótÖrés, zuzmóra által a télen át lombtalan Habok keveset szoktak szenvedni. A késői fagyok és a nyári szárazig, forróság gyakran meghiúsítják a makk- és gubacshoz kötött reméyeket. A vad épen nem okoz semmi kárt erdeinknek, mert az ember gyancsak gondoskodott arról, hogy az valami túlságosan el ne szapoadjék; de még inkább gondoskodott az 1872-ik évi vadásztörvény ! (?) LZ erdőket tehát az ember után leginkább az erdei rovarok serege smbolja. Ezek között a Phalena bombix dispar, Phalena bombix hrysorhae és a Phalena bombix processionea hernyói néha oly tömegeín mutatkoznak, hogy a lombnak még utolsó izét is felfalják, és igy az lető év fanÖvekvését de sőt a makkra és gubacsra való kilátást is megiusítják, és az erdei legelőt is élvezhetlenné teszik, mert oly erdőből, lelyet azok elleptek a szüntelenül potyogó hulladék és gyulasztó szörü ernyó miatt minden egyéb állat távozni ügyekszik. Gyârmegyo cs város egyet, leírása. 20