Kruesz Krizosztom, Fehér Ipoly szerk.: Győr megye és város egyetemes leírása (Budapest, 1874)

Második rész. TÁRSADALMI VISZONYOK. - 3. Szellemi műveltség.

1843-ban a, zeneművészetet leghőbben pártoló boldogult Stankovich János győri megyés püspöknek ajánlott gyönyörű nagy miséje Nicolai Otto cs. k. udvari karnagy személyes vezénylete alatt a legelőkelőbb udvari művészek közreműködése mellett székesegyházunkban nagy sikerrel adatott elő. A székesegyház hangműtárában létező legrégibb művek közé tartozik a 17-ik század elején Aliegri Gergely által szerzett „Miserere", mely nagyhétben szokott előadatni. A győri izraelita hitközség 1870-ben felépült imaházának felavatása alkalmával férfi és gyermek erőkből álló igen jeles énekkart alapított, és diszes imaházát orgonával látta el. A világi zenére és az e téren kifejtett egyleti működésre áttérve felemlítendőnek véljük, hogy ez különféle viszonyok befolyása alatt városunkban igen változékony és hullámzó jelleget tanúsított; már 1830 évben alakult — egyesek szellemi és anyagi támogatása mellett — kezdetben Bogár Ferenc királyi hivatalnok, utóbb pedig Richter Antal karnagy vezénylete alatt álló magán zeneegylet, mely számos helybeli műkedvelő, valamint jeles vidéki erők közreműködése mellett rendezett nagyszerű hangversenyek és oratóriumok által, — többek közt Haydn Józsefnek örökbecsű „Teremtés" és „Négy évszak" előadása által a közönségnek sok élvezetes estét szerzett ; sajnos azonban, hogy ez egylet ismeretlen okok miatt 1840-ben működését beszüntette. Ezen hangversenyek létrejötte, valamint számos elsőrangú művésznek azon időben városunkban történt fellépése —• nagyrészben a zenészét körül buzgólkodó Ecker János volt városi hivatalnok fáradhatlan tevékenységének tulajdonítható. Az 1846 év végén főleg Richter Antal karnagy buzgólkodásának sikerült egy dalegylet és énekiskola alapítását eszközölni, és ezzel városunkban a zenészét iránt hajlamot, érdeklődést ébreszteni; de fájdalom az 1848-ban beállt nagy politikai mozgalmak közben ezen egylet is működésének beszüntetésére lőn késztetve ; ugyanez évben a fennforgott viszonyok a nemzetőrségnek mintegy 40 tagból álló jeles tábori zenekarát is feloszlaták. Tizenkét évi hosszú szünetelés és pangás után, midőn már a zenészét és énekművészet iránti közöny városunkban mindinkább nagyobb mérvben mutatkozott, több buzgó zenekedvelő férfiú az annyira elhanyagolt ügyet ismét felkarolta, és a dalkedvelőket eleinte egy magán társaskörbe összehozta, 1861-ben egy dalkört alakított, 1862-ben pedig egy közlelkesültséggel fogadott és nagy pártolásban részeltetett z e ne-és énekegylet et hozott létre, melynek ének- és zeneiskolája