Kruesz Krizosztom, Fehér Ipoly szerk.: Győr megye és város egyetemes leírása (Budapest, 1874)

Második rész. TÁRSADALMI VISZONYOK. - 3. Szellemi műveltség.

gy — egy 1808-ik évről szóló színlap szerint, Gindel Lőrinc német szinyazgató társulata játszván abban, július 21-én adatott : „Benno der tothkopf" ein neues Ritterschauspiel, von Ed. Frohburg, Mitglied dieser íühne. 1812-ben azonban már egy magyar szinlap szerint a győri szinázban szinre került : „Báthory Mária" szomorújáték 5 felvonásban, — éta tisztelendő Dugonics András ur. Szerepeltek benne : Veikéi Karolina sányasszony, Kemény, Csernátony, Kendery, Idegen, Sellyei, — ïenkéné ifjasszony, Zsuzsanna leányasszony, Hegyi. Később azután felált va játszottak színházunkban magyarok és németek, de úgy, hogy a vaódi háziurak a németek, — magyarjaink pedig csak zsellérek valának bban, — kik akkor természetesen a szinmüvészetben is gyengébbek r

oltak, mint német kartársaik. Emlékezem, hogy 1835-ben valami Abday nevü szinigazgató r

ezérlete alatt játszott nálunk egy kis vándor magyar társaság, mely ionban 8 előadás után kénytelen volt sátorfáját felszedve, másutt keresni >abérait. Búcsúszavaiban nevezett Abday igazgató a szinpadról élő izóval s ritka Őszinteséggel monda el a 30—40 jelenvolt nézőnek, hogy ly hálátlan publikum nem érdemli, hogy ők neki tovább is játszanak! Mire egy a hallgatók közöl visszareplikázott szintén fennhangon hogy: — „jobban kellene ám egy kissé játszani!" Végre 1837-ben Fekete Gábor gazgatása alatt jött hozzánk kissé rendezettebb szintársulat, melynek agjai között, a most is köztünk közbecsülésben élő özvegy Kocsisovszky lusztinné, — és Szuper a jelenleg is jól ismert tevékeny szinigazgató, nár akkor is kitűnő tehetségek valának. Egy délután sétaterünkön a szinház előtt sétálván, ismerős fiatal ircot pillantok meg. „Marci ! te vagy ?" kérdem a felismert idegent. „En vagyok barátom ! feleié a magyar színpadok ifjú hőse, a még ikkor fiatal Lendvay Márton. „De csak nem fogsz nálunk fellépni ?" „Miért nem ? És pedig mindjárt holnap." „És miben?" „Az „Élet iskolájában!" És úgy tett a mint monda. — Másnap Kaupachnak ez akkoriban minden felé sensátiót gerjesztett színművében az aranyműves és spanyol király kettős szerepót oly bravourral játszá, hogy szemünk és szánk tátva maradt szemléletére ! — És ez volt azon perc, mely Győrött a magyar színészetet úgy szólva megalapítá. Lendvay művészi játékának szelleme áthatá a társaság gyengébb tehetségű tagjait is, — kik fokozott buzgósággal iparkodának a nagy művész játékát támogatni. Ez 16*