Domonkos Ottó: Méhészeti irodalmunk néprajza. A Soproni Múzeum kiadványai 5. (Budapest, 1952 - Sopron, 2000)
Jegyzetek
I. m. II. 579. 1. (Túróc m.) „Sertés igen kevés tartatik; ellenben a' méhtenyésztés csak nem közönséges." I. m. II. 602. 1. (Trencsén m.) „A' méh tenyésztés közönségesen elterjedt, de legtöbb méhkasokat láthatni még is Rajecz városában 's Szlopna környéke körül." I. m. 1841. I. 166. 1. (Moson m.) „... a' méhtenyésztés mind inkább kezd emelkedni. A' kasok száma könnyen felmegy 2000-re, 's ebből adó alá esett 1839-ben 457. Legtöbb méhkast tudott előmutatni Kálnik, Miklósfalu, Mosony, Féltorony, NémetJahrndorf, Szent-János stb." I. m. I. 6.1. (Baranya m.) ,,A' méhtenyésztés általános taéapsztalat szerint nagy haszonnal jár itt. Legtöbb kast hirnak a' mecsekháti, szentlőrinczi, siklósi járások." Többek között viaszból is van kivitele. I. m. IV. 213. 1. (Máramaros m.) „Mézet sokat gyűjtenek a' nyírségi helységek,..." j.) Fényes Elek : Magyar Országnak, 's a' hozzá kapcsolt tartományoknak... 1840. VI. kötet 40-41 lap. ,,A' méhészet a' katonai végvidékeken más országokhoz képest jó karban van ámbár a' vele való bánás rosz, 's épen nem az uj, okszerű bánásmódon nyugszik. Ezen hiányt a' kormány elhárítani, 's a' méhtenyésztést még nagyobb kiterjedésbe hozni szándékozván: több serkentő eszközökhöz nyúlt, mellyek közt legfontosabb az, hogy minden végház, mely 40, 60, 80, 100 kas méhet tud ápril végén előmutatni 4, 6, 8, 10 ezüst forinttal jutalmaztatik meg." k.) Kárffy Ödön : Az első erdélyi földművelő egyesület működése. Gazdaságtörténeti Szemle 1898. 313. 1.: „Kivehető azonban, hogy a méhészetet legszorgalmasabban Kolozsmegyében űzik, a hol a természeti viszonyok is a legkedvezőbbek. Április elején veszik ki a kasokat, május elején virit a cseresznye, junius közepén van az első rajzás, és bizton bekövetkezik a másik, mely szintén eléggé kifejlődik. Egy kastól 8 kupa méz várható. Ehhez legközelebb áll Gyergyószék, ahol egy kas 12 kupányi mézet ád, mert habár az éghajlat zord, mégis tavaszszal, viruló gyümölcsösök találhatók, mig augusztusban a haricska bő táplálékot nyújt a méheknek. Fejérmegyében az eredmény helyenként már változó. Doboka, Középszolnok, Zaránd megye, valamint Maros, Aranyos, Bardócz, Szeben, Segesvár, Nagysink, Uj egyház, Szerdahelyszék, Fogaras és Kővár vidék már sokkal mostohább viszonyok között van, de a méhészetet mégi némi haszonnal űzhetik. A Brassó vidékieknél az a szokás divik, hogy a szaporítás végett az uj rajokat összevásárolják. Aranyosszék panaszkodik, hogy tavaszszal igen későn tiltják ki a marhát a mezőkről, öszszel pedig korán hajtják ki, ami által a mézadó virágok javarésze elpusztul. Itt is április elején teszik ki a kasokat. Medgyesváros és szék jelenti, hogy területén a méhészet nem űzhető sikerrel. De ez nem áll, a felhozott akadályok nem jöhetnek tekintetbe, mert ott tényleg vannak méhesgazdák. Belső-Szolnokban, Udvarhelyszékben és Besztercze vidéken méhészet alig ühető, az első kettőben a zord éghajlat, az utóbbiban a lakosságnak a földmivelés körül való elfoglaltsága állja útját. Kővárvidék pedig azt jelenti, hogy minden kísérlete a méhészet körül, a zord időjárás miatt, dugába dölt. Ugyanily értelmű megye jelentése is. Kraszna. (1772) 313-314 1.-ig. 70
