Domonkos Ottó: Méhészeti irodalmunk néprajza. A Soproni Múzeum kiadványai 5. (Budapest, 1952 - Sopron, 2000)

III.Üzemorganizáció - 2. Gazdasági termelőév

Tetvesség. ,,A' Méheknek meg-tetvesedését meg-lehet esmérni, hogy rajtok mászkál; és kivált lába tövein meg-van kettő három apró serke forma gömböjeg lapos kis bogár. Orvossága leg-hamarébb és hasznosabb ollyan Borral lotsolni, a' mellybe Dohányt áztattál, akar pedig lotsold-meg ollyan Méhet sós lágy-meleg Borral és tört Dohány porral hintsd-bé, el-vész a' Tetűtske, a' kis Méhről."2867 Sajnos azt nem sikerült megállapítanom, hogy a fenti betegségek és ezek orvoslásának ismerete közül melyek kerültek a népi gyakorlatból az irodalomba, vagy pedig fordítva. Annyi bizonyos, hogy itt alulról és felülről jövő eljárások keveredésével állunk szemben. Ezt bizonyítja az a tény, hogy a legtöbb betegség a legkorábbi méhészkönyvek tenusága szerint általános volt. A méheknek az ember ellen való védelme tulajdonképpen a rontás és a lopás megakadályozását jelenti. A rontás elkerülésére a méhész lókoponyákat tüz karóra, kerítésre; a hószámos asszonyt távol tartja a méhestől; füvekkel, bogarakkal való ártalom ellen szerket készít stb. A következő cselekedet is a rontás megakadályozását szolgálja: „Mikoron valaki rossz ember jönne a házadhoz és alkalmatlankodnék, jó viaszat, sóskát minden ablakban és ajtóban kell tenni, és a seprűt az ajtóra vissza kell támasztani."287. A lopás elkerülését egyesek már a méhek kieresztésekor biztosítani akarják. „Hogy el ne lopják a méheidet, amely gyertyát a vőfély hordoz, mikor a menyasszonyt viszi, arra tégy szert, ha lehet, és mikor tavasszal a méheket kiadod, kend meg elsőbben is annak a gyetyának a fagygyával a kosaraknak a helyét, egészen a hová rakod, és úgy rakd ki, és ha valaki el akarná lopni, soha addig el nem viheti, mig te magad rajta nem éred és el nem vetteted vele, a kosarat pedig valahol megfogja addig el nem eresztheti mig magad el nem éred."288. ^ hiedelem szerint a lopás megakadályozását a tolvaly megkötésével, helyhezkötésével el lehet érni. „Még most is hallhatni: „Az öreg bátyó méhét lopta volna el valaki! egyszer próbálkozott meg vele egy gaz fickó, besurrant éjszaka méhesébe, felölelt egy köpüt, de hát elvitte-é? Bizony két egész nap ott tartotta ám őkeme, le sem tehette, el sem vihette, már félholt volt, mikor eleresztette az öreg bátyó" stb."289. Ha már ellopták a méhet, akkor analógiás varázslással igyekszik ártani a méhész a tolvajnak. Ilyenek: puskával arra a helyre kell lőni, ahol a kas állt, a tolvaj meghal;290. édes tejet kell forralni és a kas helyére önteni, megőszül a kártevőül- a tolvaj lábanyomát fel kell venni földestől és edénybe tenni, vizet önteni rá és főzni, ha a viz elfőtt róla akkór ujat kell tölteni rá és ezt többször megismételni: a tolvajt a hideg fogja kinozni és rázni, vagy pedig „Ha a lopásnak avagy tolvajnak a lába nyomát megismered; tehát vedd fel földestül és egy részét sározd a kemencze szájára belül, a többit egy ruhában kötvén, kösd fel a füstre."293. Vannak akik vissza is tudják hozatni a tolvajjal a lopott méheket: „Ha valaki házadtul eszökött volna, és meglopott volna, ha valami ruháját ott találta volna hagyni, azt cseledjed, hogy áztasd meg azt, és ismét terits föl valahová, hadd száradjon meg; ha megszárad, ismét egynehányszor áztasd meg, és azon lopott jószággal együtt vissza kell nékie jönni, semmiképen el nem mehet véle."294. Mások pedig megrontják az ellopott kast, igy a tolvaj nem fordíthatja haszonra annak tartalmát. „Mikoron peniglen méheidet meglopják, ezt cselekedjed, hogy mihelyén legelsőben észre veszed, a mezitelen s...t dörgöljed azon a helyen, az honnét ellopták, és semmiképen meg nem emésztetik."295. A tolvajlás büntetésére vonatkozó magyar anyagot nem találtam. 49