Domonkos Ottó: Méhészeti irodalmunk néprajza. A Soproni Múzeum kiadványai 5. (Budapest, 1952 - Sopron, 2000)

III.Üzemorganizáció - 1. A méhgazdaság alapítása

Mások oldalra döntik a kast és belenéznek, hogy nem penészes-e a lép, van-e benne elég bogár és méz. „De a' belenézést, nem tudom mitsoda babonából nem minden Gazdák engedik meg a' vevőnek."224. Ilyenkor emeléssel, kopogtatással tesznek próbát. Vannak, akik fontra veszik a méheket. A gazdag kas 40 font szokott lenni. Ebből a kas súlyát kivonják és a maradékból következtetnek a méz és a raj mennyiségére. A fiatal raj elég, ha 30-35 fontos. A raj régiségét a lépek színe mutatja meg.225. Az emelés, vizsgálódás után arra kell ügvelni, hogy: „All-é az eladó érte almafavirágzásig: mert attól sok függ az árában."226. a

z eladó nem áll jót, akkor a vevő tudhatja, hogy a kasban vagy nincs elég méz, vagy gyenge a család, vagy valami más baja van. Egyesek javasolják, hogy a megvett köpű fedelét két oldalra átvetett papírral vagy szattyinggal le kell pecsételni, „...mert ravasz emberek vágynák, kik az eladás után a' tetejét a' köpünek leveszik, és a' mézbül kiszednek; azután pedig a' tetejét a' köpünek újra reá tévén, aztat úgy bekenik, hogy meg nemlehet ösmerni, és többnyire az egész köpüt semmire teszik."227. A tavasszal vagy ősszel vett méheket vagy Boldog Asszony Hava végén, vagy Böjt elő Havának az elején át kell vinni új helyére.228. Ezek a határidők azért helyesek, mert a teleltetés az új helyen már kezdhető, tavasszal pedig a méhek kirepülése előtt történik a szállítás; így nem kell a méheknek munkaidején új helyet megszokni. Ebben az időben közeli helyről is lehet méheket szállítani, mert tavaszra már elfelejtik az ismert utakat és nem szöknek vissza régi helyükre. A szállítandó kas alját abrosszal vagy lepedővel kötik be, a röplyukat is elzárják, hogy a méhek ki ne jöhessenek abból. Rázás nélkül kell szállítani a kast, mert különben a lépek leszakadnak és elpusztul az egész méhcsalád. Közelre gyalogszerrel fejen és vállon is lehet vinni a kasokat. „Ha ollyan nehéz a' kas, hogy azt edgy ember fejen elviheti: kösd-fel ruhába; ruhástól edgyütt tedd edgy veszsző szalma vékába, 's állitts mellé két erős leányt vagy Aszszonyt, hogy vigyék fejenn, edgyszer edgyik, azután a' másik, ... Ha olly nehéz, hogy fejen vinni nem lehet: kösd ruhába 's két férjfiu emberrel vitesd vállon 's rúdon, mint szokták vinni a tsebret."229. ha akarod vinni egy helyből másikba lehet, ha közel; köss öszve egy kötéllel két Kast, és a' száját előre Kendővel, vagy Abroszszal bé kötvén, egy Embernek add-vállára egygyiket elől, másikat hátul."230. Vagy pedig „... oly hátalló kosárban, mint a' sóhordóknak vagyon, a' köpü' allyát eggy darab ritkán szövött vászonnyal bekötvén, tsendesen 's vigyázva el lehet vinni.1Ha több kast szállítanak és messzebbre viszik, akkor a ruhával bekötött kasokat fejtetőre állítva jól kibélelt szekérre rakják. A kasok közti hézagot is kitömik, hogy a rázódás következtében a lépek le ne szakadjonak. Ugyancsak ezt tartják szemelőtt akkor is, amikor a lépek éleit a szekér oldala felé fordítják.232. Otthon helyre kell tenni a kasokat, levegőt kell engedni a méheknek. Néhány óra múlva, amikor már lecsendesedtek, a ruhát is ki lehet venni alóluk és a röpnyílást is ki lehet nyitni. Vécsy József, aki az árútermelő szempontjából nézi a gazdaság alapítását, a méhek vételéről így ír: „Az okos Méhész el nem kezdi tsak két három Kas Méhvel a' Méhészséget, hanem éppen annyit szed öszve, a' mennyit tsak öszve szedhet. Mert kevéssel is tsaknem annyi a' baj mint sokkal. Többől pedig több a' jövedelem, több a' gyönyörűség is."233. 43