Domonkos Ottó: Méhészeti irodalmunk néprajza. A Soproni Múzeum kiadványai 5. (Budapest, 1952 - Sopron, 2000)
II. A méhtenyésztés - 4. Telepítés
gondolkodás is megfordul az emberek fejében, ha lehetne e' valami mesterséggel kővel tüzelni?-" 193. \ z épület fedele zsúpszalma, nád, gyékény, káka és zsindely. 194. A méhes hosszában padokon állnak a méhlakások, szükség szerint egy-két, esetleg három sorban egymás fölött. Az alsó pad a földtől 8 col magasan van, hogy a békák ne férjenek a méhekhez. A második polc vagy pad három láb magasan fekszik az első fölött. Harmadik sort csak végszükség esetén állítanak fel, mert kezelésük nehéz és nem is biztonságos a magasban. A kasok háta mögött három láb széles út van, hogy a méhész a kasokat hátulról megnézhesse és tisztíthassa. Téli hideg időben a méhes elejét deszkákkal zárják be, vagy nádat állogatnak eléje. 195. A sok méhet tartó gazdák, specialisták, uradalmak, anyagi erejük és egyéni elgondolásuk szerint építenek különböző alakú és minőségű méhest. Az uradalmak nagy területü birtokaikon több helyen is állítanak fel méhest, ezáltal jól kihasználják a méhlegelőt. Itató A méhes nélkülözhetetlen kelléke az itatóvályú, különösen az olyan helyen, ahol a közelben nincs állóvíz, vagy patak. Altalános gyakorlat az, hogy az egyik edényben tisztavizet, esetleg hóvizet, a másikban trágyalevet, vagy vizeletet tartanak. Néhol még egy harmadik vályucskát is használnak sós víz tartására. A vizeletről ezt tartják a méhészek: „Hogy az helyet szeressék a Méhek. Egy Kis vállutskát tarts előttek, és minden reggel hugyozzál belé, hogy légyen mit inniok, mert ők azt igen szeretik, és reá gyűlnek, ekképen lészen nékik kedves az hely." 196A víz tetejére nádszálakat, fadarabkákat, forgácsot, stb. szórnak, hogy a méhek ezekre szállva ihassanak és bele ne fulladjanak a vízbe. Ezekben a vályucskákban tavasztól őszig kell vizet tartani, mert erre a méheknek állandóan szükségük van. A vályúcskák méreteire vonatkozólag egy nyitramegyei javaslat ezeket írja: „Tarts tehát magadnak egy vállótskát, vagy egy ölnyi hoszszaságút, belől négy unnyi szélességűt, és nem több, hanem tsak egy újnyi mélységűt, tégy belé egynehány szál nádat, vagy hoszszas forgátsokat, hogy benne el-ne merüljenek a' hó vízre járó szomjas méhetskék. De tarts azon kivül más vállótskát-is a' sós viznek, vagy egy könyökni hoszszat, szint olly szélest, és méljet, valamint a' másik, és abban is nádatskák legyenek,..."197Ártalom-védelem A babonás méhész nem enged asszonyt a méhesbe, mert az ártalmas a méhekre. „Izzadtan se' magad ne menny, se' más férjfit kivált betegest bé ne ereszsz méhesedbe, és Asszonyi-állatot Tavasztól-fogva szent Mihály napig, azután semmi bajtól nem félhetsz." 19°- ,,A' hószámos Asszony 's leány ott ne járjon, Ártalmas a' Méheinek, bár ott ne sétáljon, Üljön benn házában, hogysem kárt tsináljon, A' tsipás vén Szüle onnan távol aljon." 199Szemmelverés elhárítására lókoponyát tart a méhesében. ,,A' hazabeli béresméhészek, hanem mind, nagyobb részek, holmi kopasz lófejet, lófőtsontot aggatnak a' méhkelentz' környékén, kerítésre, sövénykaróra, kapufélre, a' kelentz' tetejére, - egy szóval, mindenüvé, a' hol tsak ollyas hellyett találnak, és valamennyi lófejet találnak. Sokszor egy mérföldnyire is elmennek a' lófőért. - Ha kérded az öregtől: Mátyás! minek 39
