Domonkos Ottó: Méhészeti irodalmunk néprajza. A Soproni Múzeum kiadványai 5. (Budapest, 1952 - Sopron, 2000)

II. A méhtenyésztés - 3. A méhlakás

Kiperzselés után nyárs vastagságú botokat szúrnak keresztül a kosár derekán kereszt alakban. Ehhez tapasztják a méhek a lépet, így nem szakad le olyan könnyen. A kosár tapasztásához fele-fele rész hamut és lágy tehéntrágyát gyúrnak össze, de nem túl keményre, ezzel mázolják be szép vékonyan a csupjától az aljáig. „Az hamu arra való, mert nem engedi annyira meg-hasadozni, és a' szipoly sem teremhet annyira benne valamint a vékony tapasztás alatt-is."^- a tapasztás meghasadozna, akkor ott újra mázolják. A Bihar megyében általánosan ismert és használt vesszőkas a következőképpen készült: „A

1 fát meg-hasogatván apró vékonkás karótskákra, de úgy hogy az egygyik vége a' fának egy darabban maradott, és arra egy kis Karika Gúst szorítottak, hogy a' kötés közben a' feszegetés miá ki-ne hasadjon: a' tetején szűkön el-kezdték a' fonást igen vékony veszszőkkel vagy Iszalagokkal alább-alább az egymásba szőtt veszszőt temérdekintvén le-felé mindék nagyobb bővítéssel fonogatták kerekdeden, az allyát osztán mikor végezni akarták egy tenyérnyire a' földtől vagy még jobb ha fellyebb egy kis lyukat hagytak rajta, az-után az egész Kast, hogy a' Szél és esső által nejárja, Marha ganéllyal jól meg-tapasztották. A' melly Kas' formája a' mi vidékünkön igen esméretes a' leg-szegényebb Méh-tartó Parasztoknak előtte-is:"^. Ravaszdy András saját magának és méhészeinek vesszőkas készítéséről ad pontos leírást, figyelmet szentelve a fonástechnika világos előadására is. „Minden meg-hasitott fa nélkül négy-szál öszve hajtott nem nyers; de tsak szivalkodott Rekettye veszszőt hajts öszve, igen vékony veszszőkkel fond első tájban, és mikor már egy tenyérnyit fontál úgy részenként a' vastagabb veszsző-karókat tsak gömböjüen a' vastagabb végit meghegyezvén és az el-kezdett Kas tsútsába ütvén helyheztessed, hogy a' vékony hoszszú végi ki felé áljon, és annyi karóját hadgy, a millyen nagyra akarod a' Kas temérdekségét, bővségét hagyni, elég nagy és alkalmatos Kast lehet kötni huszon-négy karótskára, sem nem nagy, se nem szúk; hoszszan három egész jó arasz és egy tenyérnyi légyen a' Kas, és jegyezd jól-meg, hogy mindég inkább fonny hoszszú keskeny Kast, mint rövidet és széleset. Mikor már a' Kas' fonása, a' beléhelyheztetett karókon tágosodik, ha látod, hogy a' kereksége a' kevés karó miatt hibázik; lehet a' fonás közben-is vendég karókat belé-tenni rövideket, hogy jobban domborodjék, ezen fonást pedig úgy kell alkalmaztatni, hogy a' hol a' ki-járó lyukát hagyod a' Méh-kasnak, ott az egész Kasnak kerekségét húzd jobban öszve, és ha egy vagy két karótskákat-is el-kellene fonnyasztani, még-is ott szükebbetskén hadgyad, hogy a' hol a'Kasban a' lép van, ott tágasabb legyék a' Kas a' szájánál a' mellyel áll a' földel egyenlő, vagy még a' szája ha szélesebb leszsz sem árt, a' közepe pedig a lyukánál keskenyebb, a' Kason a' Méhnek ki 's be-járó lyukát akkor haddmeg; mikor kötöd, nem pedig, hogy, lyukat vágj rajta, ne hogy a' Kötés kikezdjen bomlani. Mikor már tovább fonni nem akarod, azon Kasban lévő karótskák vékony végeit hajtogasd egymásra; és azzal szegd-bé a' Kast végezetén, egyiknek végét a' másiknak hajtogatása alá sorba szorossan el-dugdosván; és egy kis sujkotskával hajtásait, hogy hozzá lapúljon reá veregetvén; tedd-ki a' Nap fényre vagy szellős helyre; hadd száradjon-meg jól, az után a' Marha ganéjt tiszta hamuval gyúrd-öszve, tapaszdmeg, mászszo ismét ha szikkad; a ganéjt vizzel hígítván; szép simán mázold-meg."170. A tapasztáshoz használt marhatrágya minőségéről a következőket mondja: „A

1 Méhkasok tapasztását addig el-kell végezni; míg a' Marha bogározni kezd a' melegben, egyébaránt-is jobb a' Tavaszi gyenge jövésü fűtől a' Marha ganéj."171. 35