Domonkos Ottó: A magyarországi takácsok mintakönyvei. A Soproni Múzeum kiadványai 4. (Sopron, 1998)

9. Takács céhlevelek

KILENCZEDIK ARTICULUS. Mikoron a'Czéh napja esik, tartozzék a'Czéh Mester mind a'Mestereknek, mind pedig a'Legényeknek békességben való meg maradást hirdetnyi, hogy senki egy mást a'Czéhben, se másutt, sem pedig más Mester Házánál illetlen szóval, vagy cselekedettel meg ne sércse, és mind a'Mesterek, mind Legények, a'kik öszve gyülekeznek Czéh napon egy bécsen föllül, hanem ha borban ne jadczanak, valaki az ellen cselekedne, a'Mesterek Ítéletek szerint meg büntettessék. TIZEDIK ARTICULUS. Hogy a'Mester Legények Innep napon hat órakor vacsorára hazajöjjenek, és ha azon órán kin maradnak, a'Mester semmivel nékiek nem tartozik. TIZENEGYEDIK ARTICULUS. Mikor a' Mester Legény minden ok nélkül egy napot el mulat, tartozzék a'Mestereknek a'Czéh ládában tíz magyar pénzel birsággal, és a'Mestere ha azt el halgattya, és megnem jelenti tartozzék avval a'büntetéssel dúplájúl. TIZEN KETTODIK ARTICULUS. Valamely Mester Legény más Gazdához ül, és búcsú véget nem szo, az tartozik tizenkét pénzel a'Mesterek ládájában büntetésül. TIZENHARMADIK ARTICULUS. Hasonlóképpen valamely Mester más Mesternek a'Legényét el hitemé, a'Mesterek ítéleti szerint meg büntettessék. TIZEN NEGYEDIK ARTICULUS. Valamely Mester, a'vagy annak a'Felesége más embereket: a'kik más Mesterhez múnkát akarnak vinnyi, vagy jó szóval, vagy kéréssel, titkon, vagy nyilván a'munkával hozzá hitegetné, akár hol történnyék, háznál a'vagy uczában, és az ki tudódik, valamennyiszer az lesz, mind annyiszor a'Mesterek bölcs ítéletek szerint megbüntettessék. TIZEN ÖTÖDIK ARTICULUS. Valamely vég fonál egy Mester Embernek az házátúl más Mesterhez vitetik, és az be fogadgya, hasonlóképpen az is egy font viasszal meg büntettessék, hanem ha a'Mester a'fonalat maga akarattyábúl ki adná, a'vagy hogy sokáig tartoztatná mód nélkül a'munkát, tehát az ember az o fonalát el veheti attúl a'Mestertül és más Mesterhez el viheti. Hogy ha pedig valamely Mester az ollyan hosszú ideig tartatott múnkát ki nem akarná kezébül adnyi, tehát az Czéh Mesternek meg jelenthetnyi, és az Czéh Mester minden tartozás nélkül ki adassa. 472