Domonkos Ottó: A magyarországi takácsok mintakönyvei. A Soproni Múzeum kiadványai 4. (Sopron, 1998)

3. Lenszövők – barhentosok

10. A mester halála esetére fiának és leányának, feleségének a kedvezményeiről rendelkezik. 11. A céhgyűlés összehívásáról, a tisztes magatartásról, a kihágások büntetéséről szóló rendelkezés. 12. Vétkek büntetésének kiszabására a négy legidősebb mester jogosult. 13. A negyedéves szentmisék látogatásának kötelezettségét, a késés, hiányzás büntetését előíró rendelkezés. 14. A városplébánián évente megtartott nagymisén Szent Katalin napján, mindenki köteles megjelenni, férfi és asszony, hasonlóan a legények is asszonyaikkal együtt. Végül megerősítették a „Parchenterczeh"-nek kiadott szabályokat, és azt bevezették a városi jegyzőkönyvbe 1461-ben Szent Vitus ünnepét (június 15) megelőző pénteken. Azért tartottuk szükségesnek a céhszabályzat bővebb ismertetését, mert a későbbiek során mintául szolgált a környező városok takácsai számára. A céhlevél 9. pontja színes vetülékek egyenletes minőségben való beszövését írja elő, ami a mintázás megjelenését igazolja. A csüllenggel festett fonalak használatáról, kereskedelméről Sopronban 1430-ban, Budán hasonló időszakban, az erdélyi Besztercén 1461-ben két festőmesterről van adatunk. (Domonkos 1991: 370-371). A tarkán szőtt pamutvásznak előállításának feltételei megteremtődtek. A 6. pont megengedi, hogy a vándorlegény a harmadik székbe üljön be dolgozni, ha a „madaras" (gefogletes) munkát tudja szőni. A bonyolultabb szedett minták, állatalakok szövéséhez akár 30-40-50 nyüstpálca és félnyüst alkalmazása segítő személy közreműködését is feltételezi. A fejlett itáliai, umbnai, ill. a Rajna vidék lenszövő központjaiból érkező legények vagy az áttelepülő mesterek hozhatták magukkal a mustrás szőttesek gyakorlatát. A Kassa környéki lenszövők is hamar eltanulták a szövés új módját, és a kiváltságokkal, ill. céhlevéllel rendelkező barhentosok munkájába ártották magukat. Ellenük emelt panaszt a céh 1481-ben. A város tanácsa teljes létszámban, azaz tizenkét tanácsos és a bíró, a céh érdekeit védte, és a következő határozatot hozta: az a lakos, aki a városba asztalterítőt, háromnyüstös vásznat hoz eladásra három guldennél kisebb értékben, az idegen pedig hat guldennél kisebb tételben, nem értékesíthette áruját. A helyi lakos saját használatra kedve szerint vehetett vásznat. Külső lentakács nem készíthetett háromnyüstös (drillich) vásznat, különösen nem szőhetett pamut- vagy csüllengfonalat árujába. Elkobzás volt a büntetés. Egyedüli kivétel a törölköző, amit csüllengfonallal díszíthetett, nyilván csíkozással. Ehhez a tiltáshoz tartani kellett magukat a lenszövő özvegyeknek is. A fonalak vétele csak nagyban volt engedélyezve, tíz gulden 32