Domonkos Ottó: A magyarországi takácsok mintakönyvei. A Soproni Múzeum kiadványai 4. (Sopron, 1998)
12. Utószó
Utószó Egy ilyen hatalmas forrásanyag közlése után csak a köszönet illeti azokat a személyeket és intézményeket, akik és amelyek segítették ezt a munkát. Az 1960-as évek elejétől, amikor Gyulán az első mintakönyvre bukkantam a kiállításban, tudatosan és következetesen kutattam a hasonló emlékeket,remélve hogy a takácsmesterséget jobban megismerem és fény derülhet a paraszti és az iparos takácsok munkájának szervezeti különbségeire, egyben az általuk készített termékek korban és időben különböző voltára. A közel negyven éven át gyűjtött anyag lelőhelyei, fontos adati befedik az ország mai területét, illetve a felvidéki csoport megismerése egyben az egész hazai szövött emlékek történeti alakulására ad magyarázatot. A magyarországi céhes kézműipar forrásanyagának katasztere, 1-2 köt. (Éri 1975-1976); A magyarországi árszabások forrásanyagának katasztere 1463-1848, 1-2 köt. (Domonkos 1986); és a Magyarország kézművesipartörténetének válogatott bibliográfiája (szerk. Domonkos - Nagybákay 1986) előmunkálatainak és számítógépes feldolgozásának köszönhetjük a források feltárását. A több tízezer adat rendszerezése mindenki számára könnyen hozzáférhetővé tette a lelőhelyeket, segítette a kölcsönzéseket. Természetesen ezek sem gyűltek volna össze annak a több száz levéltáros, muzeológus, könyvtáros, helytörténész és magánszemély segítsége nélkül, akik évtizedeken keresztül vállalták az újabb és újabb vállalkozásokban való részvételt a VEAB Kézműves ipartörténeti Munkabizottsága keretében. Az évtizedek során végzett személyes gyűjtőutak, kollegiális beszélgetések szinte a kézirat zárásáig gyarapították a mintakönyvek számát, sőt a legkorábbi hazai példány (1774) is csak 1997-ben került a Textilmúzeum Alapítvány gyűjteményébe. De hasonló szerencsének mondható az is, hogy kapott információ alapján az Österreichisches Museum für Volkskunde könyvtárra a tiroli mintakönyv mikrofilmjét bocsátotta rendelkezésünkre 1997-ben, ami egyben a „madaras" felvidéki szőttes csoport mintakincsének megértését is elősegítette. Amikor köszönetet mondok a múzeológus, levéltáros és könyvtáros kollégáknak, külön is ki kell emelnem a legkitartóbb munkatársamnak Adorján Attilának a sok-sok száz reprodukcióért, amelyeket még az elektronikus korszak előtt készített a mintakönyvekről és céhlevelekről, az alapbázis megteremtésében végzett munkáját. A kötet megjelenését segítette Flórián Mária lektori észrevételeivel és javaslataival. Az osztrák kapcsolatokban nagy segítséget nyújtott Dr. Wolfgang Gürtler kolléga, a Burgenländisches Landesmuseum néprajzkutatója. Természetesen a feltárt források sok-sok gondolatot, értékelést válthatnak ki másokban, én nem éreztem feladatomnak az összehasonlító vizsgálatok részletekbe menő megoldását. Végül köszönetet mondok a Nemzeti Kulturális Alap kuratóriumának és a Soproni Múzum Alapítványnak anygai támogatásáért. 534
