Domonkos Ottó: A magyarországi takácsok mintakönyvei. A Soproni Múzeum kiadványai 4. (Sopron, 1998)

8. Mintakönyvek - 1. Alföld

Kiskunfélegyháza - Kiskun Múzeum Remekrajzok, mintalapok, Kiskun Múzeum Adattára 63.185.1-1, 63.185,2.1, 63.185.3.1 A félegyházi takácsok az újjászervezés idején a csak saját helységük számára, és nem az egész Jászkun kerület mesterei számára szereztek céhkiváltságot 1764-ben. A jászberényi mesterek, akikkel együtt indították kérelmüket, pár hónappal korábban, 1764. februárjában nyerték el szabályzataikat. A félegyházi céh „Kis Társaság" néven engedélyezte a helyi és a vándorló legények testületi életét. Ellenőrzésüket a lajstromba vezetést tette kötelezővé, ki honnan érkezett és mikor állt munkába. Nyilvántartásukat 17651852 között vezették, erről a bevezetésben már szóltunk. A remekrajzok I-XII. sorszámot viselték, melyek 1850 körül már használatban voltak, megújításukról 1855-ben rendelkezett a céhgyűlés. Ezek elrongálódása vagy elvesztése miatt, no meg a változó igények miatt is indokolt lett volna az újabban divatos minták alkalmazása remekléskor. Az idősebb mesterek azonban ragaszkodtak a régiekhez és újból megrajzoltatták azokat az 1860-as években, majd az 1870-es években már kevésbé díszes kivitelben. Mind a három sorozat hiányos. A főmotívum a pelikán a hátára felfutó kígyóval, 29 táblás leszövésben. A púpos tevét vezető férfi mintája pedig 32 táblás méretben volt kivitelezhető a szövésben. - A Cumania 9. kötetében részletes feldolgozását találjuk a félegyházi céh történetének, emlékeik bemutatásának. Irodalom: Mészáros 1986., Domonkos 1991. 121