Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Erdész Sándor: Tudós mesterek a néphagyományban

Erdész Sándor Tudós mesterek a néphagyományban Köztudott, hogy Domonkos Ottó immár fél évszázada behatóan foglalkozik a kézművesipar történetével, a takácsok, festőcéhek, szíjgyártók, kesztyűsök, asztalosok mesterségével és hasonló tevékenységek néprajzi kutatásával. Mint írja: „...a mesterek és özvegyeik szívesen szolgáltak adatokkal. A szakma szeretete, a fiatalkori emlékek késztették őket arra, hogy nagy türelemmel válaszoljanak órákon, néha napokon át a szakma minden részlete iránt érdeklődő laikusnak" (Domonkos 1979, 183). Elmondhatjuk, hogy mindenütt megbecsülés övezte a mestereket, akik jól tudták, hogy melyik vásárba milyen díszítésű árut kell vinniük, így a híres mesterekhez a vásárlók évről évre visszajártak. Domonkos Ottó széleskörű munkásságának hatására vállalkoztam arra, hogy az alábbiakban néhány ősi mesterség hiedelemvilágáról szóljak. A bűvös esztováta Az idősebbek még emlékeznek azokra az időkre, amikor a falusi emberek kendert és lent termesztettek, az asszonyok és lányok fontak és szőttek, ruhaanyagot, abroszokat, függönyöket, kendőket és más szőtteseket állítottak elő. A téli estézések vidám eseményei közé tartoztak a fonók, amelyeken nemcsak a fonó leányok, hanem a legények is megjelenhettek. A szövés az asszonyok dolga volt, akik természetesen leányaikat is megtanították az esztováta (szövőszék) használatára. Gyakorlott kezek alatt úgy működött, mint egy modern gép, a kattogó bordák közül szebbnél szebb virágmotívumok és más díszítőelemek bújtak elő. Nem véletlen, hogy a hiedelemmondáinkból és népmeséinkből a „bűvös esztováta" sem hiányzik. Szamosszegen jegyeztem le egy igaz történetként elmondott népmesét. Arról szól, hogy nagy háború ütött ki, sok volt a sebesült és a halott. Volt egy asszony, akinek a fiatal fiát behívták katonának. De nagyon féltette a fiát. Eszébe jutott, hogy örökölt egy olyan esztovátát, amelyiken a vetélőt ahányszor keresztüllökik, annyiszor egy-egy század katona ugrik ki belőle. így aztán a szomszédot segítségül hívta, az esztovátát lehozták a padlásról és felállították. Az esztováta jól működött! Ha a vetélőt jobbra hajította, akkor egy század huszár ugrott elő lovastul, fegyverestül. „A katonák ahogy kimentek a frontra, huszonnégy óra alatt az ellenségnek még csecsszopója sem maradt. A katonaság mindaddig ment, míg három országon keresztül nem ment. így kibővült Magyarország nagysága, há77