Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Balassa Iván-Hála József: Adalékok az agyagpala magyarországi hasznosításához

pallik. „A palakő eszerint azt jelentené, hogy 'porló kő'." (Murádin 1960, 253). A fenti adatok közül a 2. jelentés is ezt bizonyítja. Ami pedig a képzését illeti, az -ó, -ő igenévképző -a, -e változatai közé tartozik. Megfelelő analógiát szép számmal lehet találni. Csusza: 'laska' a csúszik igéből (1794, TESz); csörge: 'tepertő' a csörög igéből (1611, TESz); finta: 'ferde, görbe, kajla' a fintorog igéből (1792, TESz); hulla 'holttest' a hull igéből (1843, TESz) és folytathatnánk tovább az ilyen képzésű szavak felsorolását (pl. csala, kajla, lenge, szüle, törpe stb.). Ezek első előfordulásából kitetszik, hogy számuk tekintélyes és a XVIII. századtól kezdve megszaporodtak. A pali Erdélyben (el-, ki-pall) a nyelvjárásokban gyakran előfordul (MTsz). Ezért elfogadható Murádin László feltevése, hogy á pala a pali igéből származik, amit többek közt az is alátámaszt, hogy a palla alak innen került elő, éppen úgy, mint a főnév legkorábbi előfordulása. Ezt az etimológusok is elfogadják már: „Der Stamm könnte mit dem von palol (~*pall) identisch sein. Grund für diese Verbindung ist der Umstand, daß sich der Schiefer leicht in Splitter spaltet." (EWUng). Sifrikö. 1803: „A' Sifrikö valami motsárföldből származik [...] Külömb külömbféle színei vágynák; a setétbarnát, vagy szürkét könnyen táblákra lehet hasogatni, és sindelyt tsinálnak belőle" (Fábián 1803, 195). 1834: „Hopogakő [...] Ez a' sifrinck, v. fedél kőnek legdurvább faja' (Balaton-felvidék) (Oláh 1834, 79). 1893: sifár: 'pala' (Torockó) (Jankó 1893, 201). 1913: siffer: 'palával vegyes szén' (Petrozsény, Hunyad megye) (Szendrey 1913, 140). 1977: siffer: 'szén-, illetve palatartalmú meddőhányó' (Tatabánya, Komárom megye) (Sólyom Ferenc geológus szíves közlése). 1977: sifer: 'agyagpala' (Mecsek hegység) (Fejér Leontin geológus szíves közlése). Jelentései: 1. 'pala, táblára hasadó kőzet'; 2. 'meddő kőzet

1. A német Schiefer 'pala' átvétele szórványosan a magyar nyelvterület különböző vidékein. Ennek már a németben kialakult a 'meddő kőzet' jelentése, amelyet a szaknyelvben éppúgy hibáztattak, mint a pala magyarban kimutatható hasonló értelmét. Feltételezhető, hogy nyelvünkben tükörjelentésként használták bányászműszóként (Vadász 1941, 183-184). Pala szavunk, a fentiek alapján, feltehetően a XVII. században alakult ki szabályos magyar képzéssel. Keletkezését minden valószínűség szerint Erdélyben kell keresni. Innen terjedhetett a természettudományi és a bányászati szakirodalom segítségével az egész magyar nyelvterületre, sőt a szomszédos népekhez is (pl. szlovének). A német eredetű sifrikő, sifár, siffer stb., ha szórványosan előfordul is, de nem tudta a magyar képzésű palái háttérbe szorítani. 270