Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Endrei Walter: A magyar guba ősei

Endrei Walter A magyar guba ősei Közel három évezrede egy fiú apjának köpenyt vett, melyet az túl melegnek tartott. „Azért neveljünk gyereket, hogy az megfojtson meleggel?" - zsörtölődik az apa, de azért felpróbálja. A jelenet Aristophanes Darazsakjában, Arany János fordításában így folytatódik: „Apa: Mi a nyavalya ez? Boldog istenek? Fiú: Úgy hívják: perzsaholyhos-kaunake. Apa: Azt gondolnám, hogy thymoitisi bunda. " 1. kép A wollini (9. századi) gubaielet szerkezete (JNahlik) Mai műszőrménk és persze a magyar guba távoli őséről, a kaunakes-ről van itt szó, melyet Plinius (Hist. nat. lib. VIII. cap. XLVIII.) is említ, és jóval régibb, mint a fenti, Athénban játszódó jelenet sejteti (Forbes 1956, 9). Az ún. flórral borított felületű szövetek (Mátéfy 1993, 143) - amilyen többek közt a csomózott szőnyeg vagy a bársony -, e korai képviselőjének története az i. e. 15. század óta követhető nyomon. Az első régészeti evidenciát egyiptomi sírokban fellelt lenfürtökkel borított takarók képezik. Közeli rokonságban állnak a - feltehetően későbbi - iráni csomózott gyapjúszőnyegekkel, mert a beillesztett fürtöt szénné és gördesz csomóként rögzítik a láncfonalakhoz. Ilyen a Deir el Medineh-i Khasírban talált, ma a torinói Museo Egizioban őrzött ágytakaró (í. e. 1400 k.) vagy 183