Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Erdész Sándor: Tudós mesterek a néphagyományban

akkor az istállójából hozzon elő hat darab lótrágyát. „Nemsokára hozta a szegény asszony a hat darab lótrágyát, amit Pély a malom keringőjének a gerendájára rakott, s majd elővett egy szíjostort és suhogtatott, csergetett vele. Erre a malom keringője forogni kezdett, s egy-kettőre megőrölte a szegény asszony gabonáját. A molnár pedig panaszkodott, hogy a hat lova egy állóhelyben kifőtt, habosra izzadt az istállóban (Enyedi 1988, 146). A Kisvárdához közeli Tornyospálcán is volt egy tudós molnár. Midőn meghalt, a kezelése alatt lévő malmok minden éjjel önmaguktól működtek és őröltek. Közben az elhunyt kiabálta, hogy kiket és hány köpcével csalt meg életében. Ez addig ismétlődött, míg a nagytudományú veje böjt és egyéb által ezt meg nem szüntette (Kiss 1891, 525). Az ördöngös dudás Az első világháborút megelőző időkben a bőrduda igen népszerű zeneszerszám volt. A dudások járták a falvakat, tanyákat, útszéli vendégfogadókat, s ahol a dudát megfújták, ott a jelenlévők mindjárt kedvet kaptak a tánchoz. A jó tüdejű dudás könnyen telefujta a dudáját, s míg az le nem apadt, addig együtt dalolt a többiekkel. A dudaszót igen kedvelték az erős, búgó hangja miatt is. Igazi falusi lakodalmakat sem tarthattak egy-egy híres dudás nélkül. A régi dudásokra sokhelyütt máig is emlékeznek, bűvös tetteiket számon tartják. Ismerkedjünk meg néhány tudós dudással! Hogyan lehet a dudálást megtanulni? Komjáti öreg dudás kioktatta a tanulni vágyó fiatal pásztort, hogy menjen az általa kijelölt úton és az ott repkedő nagy dongót eressze be a szájába. A pásztor ki is ment a megadott helyre. Körülötte repkedett egy nagy dongó, de háromszor is becsukta előle a száját. „Hát így nem fordul a szádba!" - mondta az öreg dudás (Tanai 1995, 331). Híres ember volt a Nagykunságban Nyakó dudás, aki mulatságokban, lakodalmakban szívesen muzsikált. Egy alkalommal belészállt az irigység! Ugyanis míg keservesen fújta és nyekergette a súlyos kutyabőrt, addig a násznép vígan mulatozott. Nyakó gondolt egyet és a dudáját felakasztotta a falra. A duda vígan szólt tovább! Aztán Nyakó is saját dudájának zenéjére járta a táncot, a többiekkel együtt (Hankóczi 1989, 118). A tudós dudások olyan hatalommal bírtak, hogy a nélkülük rendezett mulatságokat meg tudták akadályozni. Csongrádon 1908-ban történt, hogy egy lakodalomban csak tekerőst fogadtak, de a helyi bőrdudásról, aki az oldás-kötés tudománnyal is rendelkezett, valahogy elfeledkeztek. Midőn vitték volna a menyaszszonyt, a lovasmenet sehogyse tudott elindulni. Majd odamegy a dudás és azt mondja: „Ne veijék agyon a jószágokat, mert olyan gerenda van elébük téve. 82