Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Ostrolucká, Milena: Kézmüvesmesterek Kassa város polgáraiként a 16. és a 17. században

képviselet 1672-ben volt, amikor a tanácsban csak egy kézműves működött Alexander Gáspár mészáros. A kutatásaink után megállapíthatjuk, hogy a kézművesmesterek minimálisan 38%-ban képviseltették magukat a városi tanácsban. A városi tanács tagjaiként legtöbbször megint a szabó-, mészáros- és szűcsmesterek, legkevesebbszer a páncélkészítők, erszénygyártók, kőművesek és mézeskalácsosok jelentek meg. A kézművesmesterek közül, akik a kassai városi tanácsban hosszabb ideig működtek, megemlíthetjük: Kupferschmiedt György rézművest -13 évet (1622— 1634), Demek András szűcsöt -8 évet (1624-1631), Schwertel Václav mészárost -14 évet (1624-1637), Papi János szabót -12 évet (1643-1654), Colmitius János szűcsöt -15 évet (1656-1669), Kallay Mihály aranyművest -17 évet (1649-1665), Alexander Gáspár mészárost -17 évet (1656-1672), Lukács György szabót -23 évet (1660-1682) (Ostrolucká 1995, 189). Voltak olyan iparágak is, amelyek közül egyetlen egy képviselő sem került ki - pl. a fazekasok. A legünnepélyesebb ceremóniák közé tartozott a minden évben megrendező a város első férfíának - a városbírónak a megválasztása. A kézművesek a 17. század alatt ezt a hivatalt csak hatszor töltötték be - 1605-1606 években Sommersdorfer Tamás mészárosmester, 1621-1622 években Waranay András nyeregkészítő mester, 1634-1636 években Köszeghy Miklós szűcsmester, 16581663 években Kallay Mihály aranyművesmester, 1683-ban Kassai István aranyművesmester, 1689-1690 években Lengyel Ferenc szabómester. A jövedelmező városi hivatalok vezetését szokás szerint a városi tanács tagjainak juttatták jutalomként az önkormányzati hivatal jó betöltéséért. A 17 század alatt ezek a fontos és jövedelmező hivatalokat - pl. a gróftiszt, bortiszt, fizetőtiszt vagy a sörtiszt hivatalait kézművesmesterek is betöltötték. Leggyakrabban a kézművesek a nem nagyon jövedelmező hivatalokban működtek - a buzatiszt, építőtiszt, malomtiszt és a téglatiszt funkciójában. A kézművesek a városi hivatalok funkciójában legnagyobb számban az 1656-os évben képviseltették magukat, amikor a 68 városi hivatalnokból 42 volt kézműves, ami 61,8%, a legalacsonyabb számban az 163 l-es évben volt, amikor csak 39,1%-ot alkottak (Ostrolucká 1995, 189). Ebben a cikkünkben igyekeztünk megmutatni a kézművesek helyét a szabad királyi városban a 17. század társadalmi viszonyaiban. A kézműveseket, mint a város teljes jogú polgárait és egyúttal a különálló, magas céhszervezetek tagjait. Nem elhanyagolható a hatásuk a város gazdasági életére és az ÉszakkeletMagyarország széles régiójára is. A szűk összeköttetés a város és a céhek között, a kölcsönös kapcsolat a céhszervezetek és a városi önkormányzat között azt a következményt hozta magával, hogy a céhmesterek minél nagyobb befolyást akartak szerezni a városi intézmények vezetésében. A kézműveseknek több mint 62