Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Ostrolucká, Milena: Kézmüvesmesterek Kassa város polgáraiként a 16. és a 17. században

tokkal (Kerekes 1913, 30). A gombkészítők az ónművesekkel az óngombok gyártásának az ügyében nem tudtak megegyezni (AMK, Schvartzenbachiana 10734), a csizmadiák panaszt emeltek a festékkészítőkre a cipőtalp bőrkészítése ügyében (AMK, H III/2 2 pur. 29, fol. 128a, 142b). Ha a céhek egymás között nem tudtak közös nevezőre jutni, kötelesek voltak a városi tanácshoz fordulni, ha ezt nem tették meg, akkor büntetésben részesültek (AMK, H III/2, pur. 29, fol. 159). A céhszervezetek belső élete szorosan össze volt kötve a város közéletével. A céhtagoknak, különösen a céhmestereknek, a teljes jogú polgárok jogain kívül voltak külön kötelességeik is. A birtokadón kívül iparadót is fizettek, amely aló. század 20-as éveiben 1 arany volt (Bodnárová 1986, 99). A jövedelmező céhek mestereinek nem volt probléma az adófizetés. Ezek a gondok a hanyatló céhekre voltak jellemzőek. Pl. az 163 l-es városi jegyzőkönyvben az áll, hogy Paizgyártó György kérvényezte, hogy a házadót és a harmincadot saját termékeivel fizethesse meg, mivel nem volt pénze (Kemény 263). A céhek a közéletben szervezetten léptek fel, és a várossal szemben is voltak bizonyos kötelességeik. A céhmestereknek közösen kellett részt venniük a miséken, processziókon és temetéseken. Feltételnek számított - sine qua non - a közrend és erkölcs betartása. Amikor a nyilvánosság panaszt emelt, hogy a mészáros céh nem figyel a köztisztaság betartására, a városi tanács a céhet megbüntette (AMK, H III/2, art. 3 fol. 104a). Amikor 1636-ban a polgárok botránkoztak a mestersegédek garázdálkodásain az újévi álarcos menet alatt, a városi tanács gondolkodott (a jövőre nézve) a menet megszüntetésén (AMK, H III/2, art. 3. fol. 60a). A városi tanács törődött azzal, hogy a céhtagok és feleségeik betartsák a kijelölt öltözködési módot, és törődött azzal is, hogy a kézművesek teljesítsék erkölcsi kötelességüket a halott céhtárssal szemben (AMK, H III/2, art. 3. fol. 181b). A kézművesek, akik céhekbe tömörültek, legfontosabb kötelességei közé tartozott a várossal szemben részvétel a város védelmében az ellenséges támadásoknál, békeidőben a városfal karbantartása és őrségi szolgálat teljesítése. A városi tanács már a 16. század második felében megbízta a céheket a városfal bástyáinak gondozásával, és ezek a bástyák azokról a céhekről kapták neveiket, amelyeknek védőszolgálatuk volt rajta: Gerberthurm, Schlosserthurm (Halaga 1967, 68). A felelősséget az összes kötelesség betartásával a céh fó képviselője hordozta a vállán - a céhmester. A céhek választási gyűlésén megválasztott céhmester a városbíró és a városi tanács elé járult, ahol ünnepi esküt tett le, melyben megígérte az összes előírás betartását, hűségét a városnak és a céhnek (AMK, H III/2. for. 5. fol. 4b., Formulae iuramenti pro officialibus 1578). A céhmesterek hivatalos személyeknek számítottak, ezért a városi kancellária a névsoraikat beiktatta a 60