Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Ostrolucká, Milena: Kézmüvesmesterek Kassa város polgáraiként a 16. és a 17. században

büntették. Úgy tűnik, hogy ezek a követelmények már a 16. század alatt nem voltak teljesen betartva, mivel az adóösszeírásokban a kézműveseket bérlőkként és nem tulajdonosokként említik (Bodnárová 1986, 108). A városi kancellária egészen 1460-ig jegyzékeket készített az újonnan felvett polgárok neveiről. Ezek a jegyzékek a városi tanács ülésén készült jegyzőkönyvek egy részét alkották, és a városkönyvekben külön helyen voltak bejegyezve. A városi kancellária 1580-tól különálló könyveket vezetett ezekről a listákról (AMK H/2, pur 2, 4, 6, 9, AMK HIII/2, civ 1,2, 3). Az újonnan felvett polgárok a városbíró (polgármester) és a városi tanács előtt tették le az esküjüket. A kérvényezőnek olyan két jótállót kellett magával hoznia kezeskedni, akik már a város teljes jogú polgárai voltak. A kérvényezőnél - kézművesnél ezek a kezesek azoknak a céheknek a mesterei voltak, ahová ő be akart lépni. Pl. 1596-ban az erdélyi származású Veres Mihály kapta meg a ins civile-t. A feljegyzésben hiányzik az illető foglalkozása, de lehetséges, hogy aranyműves volt. Ez a tény állítható éppen a kezesek nevei által - akik Kassán az aranyműves céhek tagjai voltak - Bonczidai Tamás, Eötvös Zegedy István, Eötvös Zegedy Tamás, Eötvös Péter (AMK H III/2 pur 9. fol. 273a). A kérvényezőnek muszáj volt a város képviselőtestületének átnyújtania az ún. Litterae natalitiae-t, amely igazolta törvényes eredetét, születésének helyét vagy átmeneti lakhelyének a címét. Nemeskörösi János aranyműves 1609. szeptember 3-án megkapta a polgári jogot azzal a feltétellel, hogy a hiányzó okmányokat egy év és egy napon belül be fogja mutatni vagy másképpen 32 ezüst márka bírságot kell megfizetnie. A feljegyzésben megtalálható, hogy Nemeskörösi a kért okmányokat 1610. április 8án bemutatta (AMK HIII/2, civ. 1.41). Az újonnan felvett polgárok jegyzékének az elemzésével megtudhatjuk a kassai kézművesek származását. A kérvényezők egyik részét a kassai születésű vagy a környékbeli falvakból való kézművesek alkották - Nagy és Kisladnáról, Szepsiből, Miszlókáról és Saccáról. Másik részük Szepesség, Sáros és Zemplén városaiból vagy városkáiból érkeztek Kassára (Lőcse, Késmárk, Gölnicbánya, Igló, Szomolnok, Eperjes, Kisszeben, Bártfa, Homonna, Mihályfalva. Sztropkó, Varannó), de más felső-magyarországi helyekről is (Besztercebánya, Breznóbánya, Selmecbánya, Privigye, Németpróna és Nagyszombat). Az alföldi városokból a török veszedelem elől menekülő kézművesek is érkeztek Kassára Eger, Gönc, Miskolc, Szántó, Sárospatak, Tarcal, Debrecen, Vác, Cegléd, Jászberény, Mád. Kassai polgárjogot kaptak Csehországból, Morvaországból, Sziléziából, Lengyelországból, Erdélyből, Ausztriából, Horvátországból, Szlovéniából, Bajorországból és Szászországból érkező kézművesek és kereskedők is (AMK HIII/2, civ. 1). 58