Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Solymos Ede: A ponty a halászok jelképe

nott volt, mely az öregháló apatyúkötelének fonását utánozta kicsiben. Középen píros vagy zöld kő, belevésve a ponty képe. Mindig a legidősebb halászfiú örökölte. Ezt a gyűrűt sáraranyból - dunai mosott aranyból - készítették, és mágikus erőt tulajdonítottak neki, hisz a sárarany a tündérek hajából származik, viselőjét védelnfezi (Solvmos-Solymosné 1978. 43-92: Khin 1966. 128) (3 kép) 2. kep A keszthelyi ceh behívó jele A céhidőkben vándorútra induló halászlegények a menyasszonyihoz hasonló ládát csináltattak, előlapján a tulajdonos neve, és a ponty. Ilyen vándorláda található a szekszárdi, a bajai és a barcsi múzeumokban (Solymos 1978, 141-143). (4 a-b. kép) A pontyábrázolásokról Herman Ottó is megemlékezik: „Rekessze be e könyv első részét a magyar fohalnak, a pontynak, ősi felfogású képe ... a mint azt a rangos halász állóbárkájának pofadeszkáján láthatjuk (P) és a mint azt kaszapengéből készült bicskájával, a komáromi vándorhalász szegény laptárosa a farhám matakjára ékesen kivéste (M)" (Herman 1887, 217). A bárka ponytdíszéről máshelyen így írt: „...egy becsületes orrhoz tartozik kétfelől valamely rendes pofa is ... és minthogy a magyar ember pofájáról ismeri fel kinek-kinek mivoltát, hát az állóbárka pofájára is rá van vésve az ékes ponty, alatta a név, melyre az alkotmány kereszteltetett..." (Herman 1887, 466). (5. kép) Az 1950-es évek elején Baján még használatban volt a Rózsika nevű ha411