Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Rózsa Miklós: A 19. század első fele budai és pesti cukrászai inasévei eltöltésének helye és az inasidő tartama

Az 1805 vége és 1849 vége között működését kezdő 26 magyarországi szüle­tésű cukrász közül mint láttuk, 14 volt a pesti, négy a budai születésű és nyolc az ország más helységében született. A 14 pesti születésű közül nyolc Pesten, egy Budán, egy Budán és Pesten, egy Pécsett, egy Pesten és Bécsben, egy Bécsben, egy pedig ismeretlen helyen volt inas. E szerint az általános az volt. hogy azok a pesti születésűek, akik a 3. kép Kranzler Mihálynak Joseph Langhammer bécsi cukrász által 1808. június 15-én adott felszabadító levél hitelesített másolata. (P. It. Rel. a. n. 4179.) cukrász-kézművességet választották megélhetésük forrásául és el is érték, hogy ezt a cukrász-kézművesség önállóként folytatásával Pesten teremtsék meg, Pesten kerültek inasi tanviszonyba. Kivétel Kellermann Károly, Tost Ádám, a Fischer örökösök legidősebbike, az atyja által a cukrászi pályára indított Fischer Károly, továbbá Lánczky Károly és Glück Károly. Kellermann Károly a budai nádori udvar cukrászatában tanulta a cukrász-kézművességet, ahol atyja, Kellermann János, második cukrászsegéd volt. Tost Ádámnak, aki ugyanitt kezdte inaséveit, az atyja, Károly nádori kertész volt. A nádori cukrászatban eltöltött négy inasév után két évre Balasovits Péter Pál pesti cukrászhoz szegődött inasnak. A Fischer örökösök legidősebbike atyjuk pesti cukrászatában kezdte inaséveit, majd nyilván atyja kezdeményezésére és támogatásával lett inas Bécsben, s az így eltöltött 3 év és 4 hónap tartamú inasi tanviszonyt követően újból atyja szegődtette, és nála is szabadult fel. A bécsi tanviszony létesítésének indítéka vélelmezhetően az ottani 400

Next

/
Thumbnails
Contents