Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Paládi-Kovács Attila: Paraszti járművek néhány 18. századi árszabás tükrében

Paládi-Kovács Attila Paraszti járművek néhány 18. századi árszabás tükrében A szállítás és közlekedés paraszti eszközeit, 18. századi formáit kevéssé ismerjük. Jobbára csak szórványadatokra, szótörténeti és ikonográfiái adalékokra hagyatkozunk, ha a recens formák előzményeire utalunk (Paládi-Kovács 1973, 10, 26, 40, 49; Paládi-Kovács 1984, 166). A tárgykör történeti forrásanyaga jórészt még feltáratlan. Jó példák azért akadnak. Balogh István a debreceni lófogatok, Herczeg Mihály a hódmezővásárhelyi szállítóeszközök 18-19. századi múltját változatos forráscsoportok bevonásával világította meg (királyi adókönyvek, becsüjegyzőkönyvek, hirdetőkönyvek, bírói jegyzőkönyvek, városgazdaleltárak). A debreceni szíjgyártók 1812-ből fennmaradt limitációja például a paraszthám és a francia hám kivitelben, formában és árban mutatkozó lényeges eltéréseit is dokumentálja (Balogh 1965, 161, 169; Herczeg 1983, 245). Takács Lajosnak 18. századi uradalmi inventáriumok és paraszti tanúvallomások révén sikerült bizonyítania a cserélhető (rövid és hosszú) karfás szekér létezését a Dunántúlon és Pest környékén (Takács 1985, 327-328). A 18. századi jármüvek ismeretéhez különösen sok információt tartogatnak az árszabások. Domonkos Ottó egész gyűjteményt közölt Sopron megye és Sopron város 16-19. századi ár- és bérlimitációiból. Ezek közül az 1703-ban, az 1724ben és az 1812-ben keletkezett árszabás bognárokra és kovácsokra vonatkozó része hasznos adatokat tartalmaz a megye és az egész Kisalföld paraszti járműveiről (Domonkos 1980, 36-37, 66-67, 94-95). Forrásközleménye több szempontból is jelentős. Részint azért, mert Timaffy Lászlónak a kisalföldi kocsik és szekerek recens formait, szakszókincsét feltáró munkáihoz (Timaffy 1979; Timaffy 1985) kapcsolódva, három évszázados áttekintéshez nyújt fogódzót, másrészt azért, mert térben is tágabb kitekintésre ösztönöz. E forráscsoport lehetővé teszi a 18-19. század paraszti járműkultúrájának nagytáji, sőt országos áttekintését is. A Magyar Néprajz III. Kézművesség c. kötete nemcsak a kerékgyártó mesterseget ismerteti (Juhász 1991, 457-462), hanem Somogy megye 1793-ból fennmaradt árszabásait is közli függelékében (pp. 708-723). A kovácsokra és a bognárokra vonatkozó Somogy megyei limitációk, akárcsak az Esztergom megyei kerékgyártók 1724-ben készült árszabása (Kemecsi 1997, 106), tovább bővítik az évszázad dunántúli és kisalföldi parasztságának szekereire vonatkozó ismereteinket. Az ország más részeiből eddig kevesebb árszabást közöltek a szekereket előállító bognár- és kovácsmesterségről, de Bodgál Ferenc közleménye az északmagyarországi kovács-limitációk köréből és Bárth János forrásközlése Pest365