Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Knézy Judit: Adatok a jómódú somogyi köznemesek építkezéséhez és lakáskultúrájához a XVIII. század végétől a reformkor végéig

faragásának gondos részletezése (SML XIII. 17. sz. 7. d.). A téglából való építkezések nagyobb iramú megindulását jelzi, hogy időről-időre téglaégető mestereket kellett szerződtetni. 1824-ben nagy mennyiségű égetetlen téglát váltottak meg a Svastits örökségből (SML XIII. 17. sz. 29. d ). 1826-ban összeírták a téglásokra bízott eszközöket, s bár nem voltak a téglaégetők állandóan csak időszakosan alkalmazva, az eszközöket az uradalom beszerezte. A szerződések szerint 1834ben és 37-ben nagyobb mennyiségű téglát égettek a mocsoládi kastély építkezéséhez is többek között, a kastély cseréppel való fedésével 1841-ben a toponári Sveninger Róbertet bízták meg. A Svastits örökségből Kacskovics Mihályék meglévő mocsoládi, a kisebb tótkéri (malom, kocsma, egy két jobbágytelek stb.) birtokuk mellé megkapták az ecsenyi birtokrészt, Ráczörsi puszta Somodor felőli részén két vízi- és egy szárazmalmot, Miklósiban és Kérben 11-11 holdat és 4 és fél jobbágysessiót. s a már említett Kérben felhalmozott égetetlen téglát, ebből kifizették a malmok és a tégla „böcsüárát", azaz a többi örökös részét. A nekik jutó ingóságok a következők voltak: „térdeplő almárium 1 db, keményfa ágy 1 db, puhafa ágy 1, nádas szék 1, kis asztal 1, párna fejér 2, párna vörös küttölös 2, vánkos 3, paplan selyem 1, lepedő 3, ágyterítő 2, kistükör 1, réz tepsi 3, kasztról tető 1, kasztról tető kisebb 2, kazán 75 fontos 56 f 13 kr értékű, bonifiáltatott 9 f 45 kr, anyaméh 10, kád Ecsenybe 2, kisebből 1, hordó faabroncsos 11 akós, hordó vasabroncsos 14 akós, borból 74 akó 40 icce, ökörszekér minden készülettel 2, eke szinte 2, ökör 6 db 235 frt-ba, amelyekből 2 visszafizettetett, rédeg marha 8, istállós ló 2, birka 224, szopós bárány 64, sertés 20 db" (SML XIII. 17. sz. 29. Inventáriumok). Hosszadalmas lenne ismertetni a Kacskovics birtok 1826-47 közötti épület- és eszközleltárainak tanulságait - erre visszatérek egy későbbi tanulmányban - csak néhány az ízlés változását igazoló adatra térek ki. Ilyen az a bútorgarnitúrára való szerződés 1839-ben a kaposvári Faragó György asztalossal a mocsoládi rezidencia részére, amely szakszerűen a készítési technikára, alapanyagra és számos más részletre is kitér (pl. mit ad maga a megrendelő), a következőket kéri: „a legjobb és mastani ízlés szerint készítendő asztalos munkára száraz, szép diófából politúrozva 1. 12 széket fog tsinálni terhellőkre (melyekhez a megkívántató gurtnokat magam fogok adni) párjáért fizetek 7 vftokat öszvesen 42öt 2. Két ágyat hasonló diófából, egész fából nem furnírozva, hanem mégis szépen politórozva párját 3. Két ágy mellé való almáriumokat utána az éjjeli edénynek ajtóra való reteszt fönn is egy fiókra, pléhre alul éjjeli edénynek kihúzni való ládát, fölé pedig politerozott kő lészen párjáért 34 ft 4. Két ágy mellé való almáriumot, melynek fölül egy kis fiókja legyen, a többi alsó rész egy ajtóra nyíló almárium legyen, ahová s. v. éjjeli edényt és egyebet elzárhassa az ember, föle politúrozott kő 34 ft 360