Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Filep Antal: Kérdések, feladatok a magyar nép csűr- és pajtaépítési hagyományainak kutatásában

Filep Antal Kérdések, feladatok a magyar nép csűr- és pajtaépítési hagyományainak kutatásában A magyar néprajz az utóbbi években fontos állomáshoz érkezett. Több, mint 60 év után ismét szintézis megjelentetésére vállalkozott. A Magyar Néprajz IV. kötete Életmód címmel Balassa Iván főszerkesztésében Füzes Endre, Kisbán Eszter szerkesztése alatt 1997 tavaszán jelent meg. Jelen dolgozatunkkal e kötet népi építészetet bemutató részének egy témájával kívánunk foglalkozni. A csűrés pajtaépítés-használat kutatásának további irányát szeretnénk befolyásolni, a magunk további vizsgálatait az alábbiakban vázolt keretek közé szeretnénk illeszteni. A magyar néprajz kialakulása korai szakaszában felmerült a pajták, csűrök használatának problematikája (Tálasi 1946, ezt az írást újra közölte szerzője: Tálasi 1979-1980). Kállay Ferenc azt a véleményt fogalmazta meg, hogy a sztyeppei hagyományokkal a Kárpát-medencébe érkező magyarság gazdálkodási, földművelési kultúrájában nem volt szükség a pajták, csűrök használatára. Honfoglaló eleink „nomád mezőgazdálkodása" nem igényelt ilyen építményt, amint az alföldi térségek földművelésében később sem volt rá szükség, a hegyvidékek nem magyar lakossága ezzel szemben nem nélkülözhette e fontos gazdasági épületeket. A „nomád mezőgazdálkodás" problémáiról a reformkorban megfogalmazott nézeteket nem csak széles körben elfogadták, hanem szinte dogmatikusan tovább is örökítették. (A tudománytörténeti összefüggésekről tömören tájékoztat Tálasi 1948.) Ez a korai néprajzi koncepció a legutóbbi évekig többékevésbé érvényesült a településföldrajzi kutatók körében, de e nézetek hatottak a történészek táborában is. (Egyetlen példa: a geográfiai, településföldrajzi kézikönyvek, ha a teleklábon pajtasoros lezárású úti falu típusát kívánják dokumentálni, következetesen, 18. századi, bakonyi, német telepes falu légi fényképét mutatják be, noha a szomszédos kisalföldi tájról is tucatszám lehetett volna hasonló szerkezetű, azonos felépítésű, nem telepes, magyar falut fotografálni.) A hazai, magyar etnográfiai kutatás az őstörténeti koncepcióból kiindulva nem csak másodlagosnak vélte a pajták, csűrök használatát, de mint a magyarságra nem igazán jellemző jelenséget mind a terepmunkák anyagának közlésénél, mind a feldolgozó elemzéseknél ritkán méltatták jelentőségének megfelelően. Az egyes falu- és táj monográfiák sem tárgyalták a pajták építését, használatát kellő részletességgel. A téma regionális, tematikus feldolgozása is csak nagyon későn, a hetvenes évek közepén, illetve a nyolcvanas évek végén született meg, noha sok 333