Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Balassa Iván-Hála József: Adalékok az agyagpala magyarországi hasznosításához

„talyigák"-on juttattak a műhelyekbe (6. kép). Ott a hasítást, valamint a forma és a nagyság kijelölését fiatal szlovák napszámosok kézi erővel és eszközökkel végezték, a metszés, vágás, köszörülés és simítás gőzgépekkel történt (Pozsony és környéke 1865, 144-145; Szathmári 1865, 240-242; Vasárnapi Újság 1865, 148-149; Czilchert 1873, 201; Gesell-Schafarzik 1885. XV; Ortvay 1898. 184) (7. kép). A részvénytársaság az 1870-es években mintegy 150 munkást foglalkoztatott (Czilchert 1873, 201). 7. kép. Munka a mariavölgyi palabányaban 1865-ben (Vasarnapi Újság 1865. 149) Máriavölgyben a XIX. század második felében és századunk elején különféle méretű tetőfedő palákat, asztallapokat, padlóburkolatokat, padokat, dísztárgyakat stb. készítettek, az anyag alkalmas volt falazásra és utcakövezésre, 1863-tól a század végéig pedig fontos termékeik voltak az iskolai palatáblák és palaveszszők is (Pozsony és környéke 1865, 144; Szathmári 1865, 242, 243; Vasárnapi Újság 1865, 148-149; Gesell-Schafarzik 1885, XV; Schafarzik 1897, 191; 1902, 5; 1904, 245; Ortvay 1898, 184; Möller I, 1929, 48). A termelés mennyisége kezdetben tetőfedő palából 300-600 négyszögöl/nap, iskolai palatáblából 4000-6000 db/nap volt, az 1870-es években csak az oktatási segédeszközökből 1,5-2 millió darabot készítettek évente (Szathmári 1865, 240241; Vasárnapi Újság 1865, 148; Czilchert 1873. 201). Századunk elején 600278