Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Tomisa Ilona: A képírómestertől az olajnyomatig. Adalékok a templomi zászlókészítés történetéhez

Mária Terézia a budai csizmadiáknak mindjárt a céhlevél első pontjában a vallásos élet kötelmeit írja elő: „...ezen céhbeli mesterek, legények és inasok, . ..minden esztendőben űrnapján az parochiális templomban magasrendi és hivatala szerint szépen és istenesen menvén, az énekes misét ájtatosan meghallgatván, annak utána a céhnek zászlója alatt (mely ha nem volna, hova hamarább a céh csináltasson és parochiális templomban tartsa) együtt a processiot járják..." (Gerendás 1942-1943, 380-381). A középkori céhzászlók még hadizászlóként is szolgáltak, ugyanis a mesteremberek kötelesek voltak részt venni a városok védelmében. Ennek emlékét őrzik azok a céhzászlók, amelyek ún. fecskefarokban végződnek. A XVII. század második felétől egyre inkább egyházi jellegűvé válnak. A mesterség szerszámai, díszei, a céhjelvények kiszorulnak a zászlótartó vasakra és a pecsétekre, a zászlók közepét pedig mindkét oldalon egyházi jellegű képek, általában a céhek patrónusai díszítették (vö.: Csiffáry 1982, 92). A céhek és konfraternitások mellett a templomok, plébániaközösségek is csináltattak külön zászlót. Ezekről a zászlókról az egyházlátogatási jegyzőkönyvek templomi felszerelési tárgyakkal kapcsolatos leírásaiból tájékozódhatunk. A XVIII. századi feljegyzések megkülönböztetnek kis és nagy zászlókat, valószínűleg a nagyobb zászlókat a nagyünnepek körmenetein használhatták. Gyakori a „vexilla attrita" - kopott, avitt - kifejezés, ami arra utal, hogy a plébániás helyeken régi idők gyakorlata volt a zászlókészittetés. Anyaga általában selyem, damaszt, többnyire vörös (karmazsin-piros), zöld és kék színekben. A zászlókon többnyire a templom patrónusának képe szerepel, a Mária-ábrázolások, magyar szentek, „pestis szentek" (Rókus, Rozália, Sebestyén) mellett (Tomisa 1993, 241-251). A zászlók készítéséről, díszítéséről nem szólnak a jegyzőkönyvek. Különféle mesteremberek elszámolásaiban, számlái közt azonban fel-felbukkannak zászlókészítésre utaló adatok így pl. az edelényi templom zászlóit 1803-ban bizonyos Hanák András szabómester varrta. „Fő Tisztelendő Kanonok Makkay Antal Urnák parancsolatyára Vartam két zászlót egyért 3 Ft. Ft ó."

4 Ugyanezen évből való Galambos János gombkötőmester számlája az edelényi zászlókra varrott rojtokról, zsinórokról. „Feő Tisztelendő Makkay Kanonok Ur Parancsolattyául csináltam 2 zászlóra veres karmazsin és Fekete selyem rojtokat Shinorral együtt nyomot 32 lath és 7/16 részt. Latya 28 garas tészen 8 roit Shinorral együtt 25 garas. Eger die 2a Júnii 1803."

5 További kutatásoknak kellene arra fényt deríteni, hogy milyen kisebb helyi vagy táji, illetve búcsújáróhelyek vonzáskörzetében lévő zászlókészítők, illetve 4 OL. gr. Dessewfiy család lt. L/Rationes, Ser I. f. 4. p. 404. 5 OL. gr. Dessewfiy cs. lt. L/Rationes, Ser I. f. 4. p. 400. 263