Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Szulovszky János: A kékfestés Putnokon

Az árut háromféle módon értékesítették: saját üzletben, vásárokon és viszonteladók útján. A vásárokon rendszerint szívesebben vettek az árut, ha azt az indigótól kék kezű segéd vagy iparos árusította. Viszonteladók csak Miskolcon voltak, akik a megrendelt kelméket postai szállítással kapták meg. A műhely melletti O hasítás 4. kep. KÖrülramas sure. Rekonstrukció '.MINTA':': 0,8, 5. kép. Alulrámás sure. Rekonstrukció üzletben Polónyi szolgálta ki a vevőket. Előkészítette a munkát: a festésre hozott dolgokat felbáligázta: a kelmékre baligát vagy más néven bárcát, azaz számot varrt. Vásárokra kizárólag olyan portékát vittek, ami a vásár helyén kedvelt volt. Régebben lovas kocsival, 1938 után már autóval jártak, amit Győr András vezetett. Ózd, Borsodnádasd, Dédestapolcsány, Szikszó, Rudabánya, majd a Felvidék visszacsatolása idején Rimaszécs, Tornaija, Rozsnyó, Rimaszombat és Losonc vásárait keresték fel (6. kép). Ezeket havonta egyszer látogatták. Megtörtént, 252