Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)
Szulovszky János: A kékfestés Putnokon
széles, 2 cm vastag vas, amelynek átmérője néhány centiméterrel kisebb volt, mint a kipáé. A ráf oldala 2 centiméterenként ki volt fúrva, és azokba görbe fogak voltak beszegecselve. A ráf tetejére két hajlított keresztvasat raktak, ezek révén volt felfüggesztve. A kékfestés az indigóid típusú vegyületek sajátosságán alapul. Utalnunk kell arra, hogy a festékeket és a színezékeket gyakran összetévesztik, bár ezek különböznek egymástól. A festékek színt adó komponensei főként ásványi eredetű, tehát szervetlen vegyületek. A színezékek pedig általában szerves eredetűek. A festékek csupán a felületet színezik, míg a színezékek többnyire anyagjukban festik meg a tárgyakat. A hőmérséklettel szemben való ellenállásuk is lényegesen eltér egymástól, mert a festékek többsége magasabb hőmérsékleten is változatlan marad, ellenben a színezékek - szerves anyagként - már jóval alacsonyabb hőmérsékleten elbomlanak. Az indigó növényi eredetű, így az elmondottakból következik, hogy a kékfestés tulajdonképpen textilszínezési eljárás. (Vö. Balázs 1974, 462.) Az indigóid vegyületek vízben, híg lúgokban és savakban gyakorlatilag nem oldódnak, ezért a textíliák színezésére közvetlenül nem használhatók, hanem csak az ún. csávaszínezési eljárással. Ennek az a lényege, hogy az indigoidot lúgos közegben redukálják. Ebben a folyamatban a színes indigóid csaknem színtelen, ún. leukoindigoiddá redukálódik. A csávába mártott textília a leukoindigoidot erősen megköti, s ha utána levegő (0 2) hatásának teszik ki, akkor a rostok felületén a leukoindigoid újra indigóiddá oxidálódik vissza. A festéshez elő kellett készíteni az indigót. A törzskipa, a tömény indigófesték receptje: 2 kg porindigóhoz 10 kg vasgálicot és 5 kg oltatlan meszet adnak, vízben jól összekeverik (Ez az arány eltér a szokásos recepttől. - Vö. Domonkos 1981, 46.). Egy új kipa beindításához 100 liter tömény indigó kellett. Ezt a tömény festéket fokozatosan adagolták az új kipába. Festés előtt a medencét előző este felkeverték, hogy a vegyszerek egyenletesen lebegjenek a folyadékban. 1012 órát szállnia kellett a folyadéknak, hogy a sűrűje ülepedjen le. Az erős mozgatástól habos lett a medence felülete, amit gondosan leszedtek egy léccel, nehogy légbuborék tapadjon a vászonra, s foltot ne hagyjon rajta. A ráf hegyes szegeire felakasztották a festendő anyagot. A vászon nem mintázott oldalait összetették, így nem 50, hanem 100 méter hosszú anyagot festettek egyszerre a kipában. A ruhának valónak ugyanis csak a mintás oldala volt igazán festve, a másik oldalát már kevésbé festették meg. A ráfot óvatosan engedték a kipába, nehogy a vászon és vele együtt a minta is megtöijön. 15 perccel a beengedés után kihúzták hűteni az anyagot. A vászon a levegőn oxidálódva festődik meg. Hogy a levegő mindenütt jól érje, vékony, egyenes mogyorófa vesszővel az összetapadt anyagot finoman szétválasztották. Kilevegőztetés után visszaengedték a kipába. Minden harmadik-negyedik kihúzás után meg kellett fordítani az anyagot. Felül ugyanis kevesebb festék volt a folyadékban. A megforgatással 249
