Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Nagy Zoltán: Takácsok a reformkori Körmend társadalmában

felszabadítólevélben Kerecsényi János, Gál József, Farkas János, Németh Imre, Kiss János, Molnár Ferenc, Németh József, Puplér Imre, Rátz János, Rátz Mihály, Szijjártó János és Török Ferenc takácsmesterek nevei is olvashatók. A körmendi Takács Céhről először 1658-ban értesülünk Batthyány Ádám körmendi mesteremberek számára kiadott regulátlójából, azaz árszabásából (Nagy Z. 1994, 362), de a Kazó-féle Canonica Visitatio szövegében is találkozunk velük. „A kézműveseknek három céhe van, a cipészeké (varga), a fazekasoké, és a takácsoké. A főoltárnál a következő rendben miséztetnek a kántorböjtökön ... szombaton a takácsok 75 dénárt adnak." (VaML Helytörténeti Cédulagyűjtemény Kazó-féle vizitáció, 1697, 411-420. p.) A céh első ismert articulusát 1712-ben kapta. A 18. század közepén, 1757-58-ban, 15 mesterrel működött, 1817-ben e regionális céh Körmenden nyolc fót, a vonzáskörzetéhez tartozó Horvátnádaljáról három, Halogyról kettő, Daraboshegyről egy, Nádasdról egy, Sálból egy, Terestyénfáról egy bejárómestert tartott nyilván (Nagy Z. 1994, 389). Pedig Körmend e korban nem is olyan nagy és népes takácsközpont, hiszen a hozzá közel fekvő Csákányban, Rádócon, Nemeshollóson 32-32 takács dolgozik, önálló céheket alkotva. E tények ismeretében kételkedünk az 1828. évi országos összeírás hitelességében, mely Körmenden csupán három mesteremberről tud, holott az időben hozzá közeli forrásból, az 1824. évi állami adó névsorából is sikerült 14 körmendi takácsot név szerint kimutatni. Táblázatunkból kiolvasható, hogy két fo: Koös István akkor 22 éves zsellér, aki „csak téli időben dolgozik" és az 1828. évi összeírásból ismeretlen Kerecsényi János 28 éves takácsok, fiatal, házas mesteremberek azon 27 kézműves közé tarttoznak, melyekre csupán mesterségük után vetnek ki viszonylag csekély, 4 Ft 48x-t, két pár csizma árának megfelelő adót. Joó János a hét jobbágy takácsmester közül Kiss Jánossal együtt szerepel az összeírás „opifex" rovatában. Míg a 32 éves Joó. Koós Istvánhoz hasonlatosan „csak téli időben dolgozik", addig Kiss János 38 éves takács mester ember, „maga folytatja mesterségét". Az 1829. évben készített céhládán Kiss Jánost céhmesterként szerepeltetik, ezért nyilvánvaló, hogy az összeírásban önálló mesterkent tartják számon. A külső városban a Hosszú utcában, a 193. sz. alatt lakik tágas jobbágy funduson. ! 9 Ft adójával a közepesen jómódúak között foglal helyet. Meglepő, hogy ugyanakkor Molnár Ferenc „Atyamester" és Rátz Mihály ,jegyző" - mindketten tehetős gazdák nem szerepelnek mesterként 1828-ban, holott 1824-ben 20 Ft 42x, illetve 29 Ft adójuk az átlagos érték felett van, s tisztségükből adódóan minden bizonnyal tekintélyes emberek. Joó János helyzete, besorolása is figyelemre méltó. 1824-ben mindössze 6 Ft 36x-t adózik, holott jobbágy, s ennek megfelelően 1834-ben - a rendi társadalom szabályai szerint - másodosztályba sorolják, tehát tehetős emberként tartják számon. Ő ekkor a belvárosban a Sóház utca 138. sz. alatti három derékból álló téglából 227