Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)
Gáborján Alice: Férfifőkötő
Női főkötő A ruházat alakulásában többször előfordult, s ma is előfordul, hogy a férfiviselet egyes elemei, egyes darabjai a női viseletbe is átkerültek. így volt ez a férfifókötővel is, amely fizikai munkát végző parasztokon, rajtuk kívül polgárokon a XIII. század óta volt kimutatható, és amely a XV. század végen - de inkább a XVI-XVII. században - került be a nők fej viseletébe. Előbb ezt is parasztnők viselték, de fókötőik szabása eltért az idézett férfifókötőkétől, sőt egymástól is. Amíg a férfiak kerek, áll alatt madzaggal megköthető fökotői az ábrázolásokon azonos formát, feltehetően azonos szabást is mutatnak, addig a jó két vagy három évszázaddal későbben a női fejviseletben megjelenő fokötőknek számos formai variánsa vehető észre, ami nyilván különböző szabásokat is feltételez. Legkorábbi, általunk ismert női fokötő-ábrázolások a XV. századi, ún. Grimani Breviáriumban találhatók. Bloesch 1935-ben publikált munkájában a következő képek mutatnak női fókötőt: A II. számú, amelynek felirata „Bauernhof im Winter, Februar'' (Parasztudvar télen. Február). Itt egy fonó parasztnő fején piros kalap alatt látható az előbbihez hasonló, fehér vászonfokötő. Ez csak a hajat takarja, és formája - szabása - nem egyezik a fentiekben bemutatott, hartai típusú férfifökötőjével. Az V. számú kép „Heuernte, Mai Juni" (Szénakaszálás, május, június)-t mutat. A kaszával levágott szénát kétágú favillával gyűjtő nők egyikén van a hajat eltakaró vászonfokötő. A IX. kép „Weinlese, September" (szeptemberi szüretet ábrázol). Itt az egyik, szőlőt szedő nő fején látható a két - előbb idézett - női fejviselethez hasonló főkötő. Hogy a fentebb bemutatott férfifokötők formája is átmehetett a női fejviseletbe, azt Thiel, 1982. 293. oldal 359. képe mutatja. Ez a kép „Prinzesin Maria"-t ábrázolja Lucas Cranach 1564-ben festett képén. A következőkben idézhető női fokötők XVII. századiak és „Denmark" dánok. Oakes és Hamilton Hill im. 188. oldalán a 329., 330., 333. és 334. számmal jelzett női fokötők egymástól eltérő szabásúak és egyikük sem hasonlít az előzőekben tárgyalt férfifókötőkhöz. Ami a magyar anyagot illeti, az 1990-ben megjelent „Régi erdélyi viseletek. Viseletkódex a XVII. századból" című munkában sem férfi, sem női fókötőábrázolás nincsen. Nem szól sem férfi, sem női fökötőről Apor Péter 1736-ban befejezett, de az idős szerző gyermekkorát, a késő XVII. századot idéző leírása sem. A XIX-XX. századi magyar anyagban, amelyet U. Kerékgyártó 1937-ben megjelent, szép összefoglaló munkája ismertet, igen ritkák azok a szabásrajzok, amelyek áll alatt megköthető főkötőket mutatnak. Ezek a fokötők ugyancsak nem azonosak, sem egymás között, sem a dolgozat tárgyát képező, XIII-XVI. századi férfifökötőkkel. Mégis fontosnak látszik a mintegy 15 fókötőforma közül az áll alatt madzaggal megköthető fokötők és szabásuk említése, amelyek egymástól is eltérőek. Ezek a következők: A 125. oldalon 1. számú Kalotaszeg, 3. számú Kő. 216
